Csokoládéimádók klubja

Nugátos-vajkaramellás kocka

2011-04-14T20:15:00.005+02:00

Egy réteg vajkaramella és egy réteg nugát étcsokiköntösben közrefog egy szem mogyorót:

Nugátos-vajkaramellás kocka

Hozzávalók:
nugát
vajkaramella
mogyoró
étcsoki

A vajkaramella receptjét Rita konyhájából kölcsönöztem. Nagyon finom lett, bár én hamarabb levettem a tűzről - a színe is ezért lett kicsit sápadtabb.
A vajkaramellát egy magasabb peremű tálcába töltöttem, amelyet előzőleg sütőpapírral kibéleltem és kivajaztam. A nugátot ugyanakkorára nyújtottam, és ráfektettem a karamellára. Kockákra vágtam, és csokiba mártás előtt a két réteg közé egy szem mogyorót bújtattam.

Marcipáncsibe

2011-04-14T16:06:00.003+02:00

Három-négy éve kaptam egy csokitojástestű marcipáncsibét Prágából, amit most megpróbáltam én is életre kelteni. Mivel kisfiam a kindertojás mellett a marcipánért is rajong, összebarátkoztattam a két édességet. Így az én csibémnek egy meglepetéstojás lett a teste, narancsos marcipán a lába és csőre, epres marcipán a "tollazata" és a taréj és mandulamarcipán a feje.

Marcipáncsibe

Először a csokitojást készítettem el. Ezután egy adag marcipánt háromfelé osztottam, egyharmadát narancssűrítménnyel ízesítettem, egyharmadát eperrel (50 dkg epret lemixereltem, majd addig főztem, amíg sűrű szirupszerűséget nem kaptam, ezzel ízesítettem 20 dkg marcipánt) dúsítottam, a maradékot pedig hagytam natúr. A narancsosból egy darabkát kilapítottam, és lábakat formáztam belőle, de úgy, hogy "feneke" is legyen a csibének, amire egy kis olvasztott csokit kentem, és ráültettem a csokitojást. Az epres marcipánból megformáztam a tollazatot, a natúrból pedig a fejet. Erre ültettem a taréjt és a csőrt, tejcsokival pedig szemet pöttyintettem rá.

Húsvéti meglepetéstojás

2011-04-06T14:01:00.004+02:00

Kisfiam nagyon szereti a kindertojást, és gyanítom, nem ő az egyetlen, aki rajong a meglepetésekért. A csoki olyannyira nem izgatja őt, hogy régebben nekem kellett megennem (milyen sanyarú néha a szülői sors!), inkább a benne rejlő játék az, ami a lábáról leveszi. És ha nem neki tetsző dolgot talál benne, neadjisten már van egy olyan a gyűjteményben, akkor nagyon neki tud keseredni. Ezért döntöttem úgy, hogy idén személyre szóló meglepetéstojást kap. Olyan apró játékot viszont, ami a kis kinderes műanyag tartóba belefér, nem is olyan könnyű találni. Ekkor jutott eszembe a Lego minifigura, ami éppen megfelel a célnek, ráadásul nagy örömet is fogok vele szerezni, mivel a Lego nálunk is a favoritok között van. Már csak az volt a kérdés, hogy a tojást hogyan fogom megalkotni, de ez gyorsan megoldódott, mert a húsvéti díszek között találtam egy csomó Kinder Joyos dobozt, amiket tavaly szorgosan gyűjtögetett nekem a család gipsztojáskészítés céljából. A tojásforma is, az ajándék is megvolt, már csak egy kis időt kellett rá szánnom, hogy elkészüljön a házi Kinder.

Húsvéti meglepetéstojás

Hozzávalók:
tejcsoki (50 grammból 6 fél, azaz 3 egész tojásom lett)
fehércsoki
Kinder Joy dobozok
Kinder tojás sárga doboza
játék (pl. Lego minifigura)

A tojásformákat gondosan kitörölgettem, a tejcsokit apróra vágtam, majd mikróban megolvasztottam. Ecsettel kikentem a tojásformákat, ügyelve arra, hogy egészen a pereméig csokis legyen, hogy könnyebben ki lehessen pattintani a tojást. Mikor ezzel készen voltam, a tojásokat beraktam a hűtőbe dermedni. Ezalatt megolvasztottam a fehércsokit, s miután a tejcsoki réteg már teljesen megszilárdult, a fehércsoki pedig már csak épp langyos, rákentem egy fehér réteget a tejcsokira. Vissza az egésszel a hűtőbe, majd megvártam, míg teljesen megdermed a csoki. A formából való kipattintás előtt a pereménél kicsit meglazítottam a tojást, majd kinyomtam a formából. Beleraktam a bedobozolt játékot, és összeillesztettem a két fél tojást, és egy kis olvasztott tejcsokival összeforrasztottam. Ezután téptem egy darab alufóliát, becsomagoltam a tojást úgy, hogy a fóliából füleket formáztam, majd arcot festettem a nyuszinak.

A tojást egy kicsit meg lehet bolondítani, ha pl. a két csokiréteg közé "robbanós cukrot" szórunk vagy mondjuk pirított mogyorót.

Kérés: ha valaki tud tippet adni, hol lehet színes sztaniolt kapni, megköszönném, mert színes ruhában jobban mutatna a nyuszi :)

Likőrös kockák

2011-04-01T16:35:00.005+02:00

Az már biztos, hogy a húsvéti likőrök nálam nem fogják húsvétig kihúzni, mert hol ebbe kerül belőlük egy-két csepp, hol abba. Ha így folytatom, azt sem fogom megtudni, milyenek akkor, amikor már jól összeértek bennünk az ízek.
Természetesen bonbon alakban debütáltak először: a mentás csokilikőrt étcsokival, a tojáslikőrt fehércsokival, az ír krémlikőrt pedig tejcsokival állítottam párba. Nekem a mentás lett a legütősebb, és a tojáslikőröset tartom a leggyengébbnek, bár ez részben betudható annak, hogy a fehércsokit ilyen töménységben nem szeretem.

Mentás csokilikőrös kocka

Hozzávalók:
50 g étcsoki
28 ml mentás csokilikőr

étcsoki a forma kikenéséhez

Először étcsokit olvasztottam, majd kikentem vele a bonbonformát. Amíg a csoki dermedt, elkészítettem a tölteléket. Az étcsokit apróra vágtam, és megolvasztottam. Hozzáöntöttem a likőrt, és jól elkevertem benne. A csokis krémet a formába töltöttem, dermedni hagytam, végül olvasztott étcsokival lezártam a bonbonokat.

Ír krémlikőrös kocka

Hozzávalók:
50 g tejcsoki
18,5 ml ír krémlikőr

tejcsoki a forma kikenéséhez

Az eljárás megegyezik az előzőével.

Tojáslikőrös kocka

Hozzávalók:
50 g fehércsoki
12,5 ml tojáslikőr

fehércsoki a forma kikenéséhez

Az eljárás megegyezik az előzőével.

Ez a mennyiség nálam 10-10 bonbonra volt elég.

Húsvéti alkoholizálás

2011-04-01T13:53:00.004+02:00

Gondoltam, a húsvéti bonbonokhoz jól jönne egy kis alkohol, ezért likőrgyártásba fogtam. Háromféle érik most a hűtőben: klasszikus tojáslikőr, mentás csokilikőr és ír krémlikőr. A receptek a Gourmandia című szakácskönyvből valók, amit bátran ajánlok minden édesszájúnak.

Tojáslikőr

Hozzávalók:
150 ml tej
2 db tojássárgája
1 db vaníliarúd
70 g kristálycukor
75 ml desztillált víz
75 ml 70%-os alkohol (nekem nem volt, vodkával helyettesítettem)

A tojássárgáját kikevertem a cukorral. A tejet a vaníliarúddal felmelegítettem, majd vékony sugárban a tojáshoz kevertem. Miután a cukor elolvadt, beleöntöttem a vodkát és a vizet. Üvegbe töltöttem, és két hétre a hűtőbe raktam.

Mentás csokilikőr

Hozzávalók:
60 ml 70%-os alkohol (nálam megint vodka)
25 ml 47,5%-os rum
50 g mentás csoki
100 ml erősre főzött kávé
1 db tojássárgája
50 ml tej
100 g kristálycukor
1 ek mentakivonat

A forró kávéban feloldottam a cukrot, majd szirupot főztem belőle. A tojássárgáját kikevertem a tejjel, a mentakivonattal, és hozzácsurgattam a forró kávésziruphoz. Beleszórtam az apróra vágott csokit is, és addig kevertem, míg teljesen fel nem oldódott benne. Miután szobahőmérsékletűre hűlt, hozzáadtam a rumot és az alkoholt. Ennek is legalább 2 hétbe telik, mire összeérnek benne az ízek.

Ír krémlikőr

Hozzávalók:
250 ml tejszín
20 ml tej
30 g kristálycukor
170 g sűrített cukrozott tej
50 ml presszó kávé
200 ml whiskey
1 ek vaníliakivonat

A tejszínt a tejjel felfőztem. A cukrot karamellizáltam, majd hozzácsurgattam a tejes elegyet. Csomómentesre kevertem, hozzáadtam a sűrített tejet, a whiskeyt, a kávét, és egyet forraltam rajta. Üvegbe töltve 2 hétig a hűtőben érlelem.

Csokiperecek és -ágak

2011-04-01T13:37:00.003+02:00

Minap a Csokoládés finomságok aranykönyvét lapozgattam, és ott találkoztam a csokirudak ötletével, amit gyorsan továbbgondoltam és meg is valósítottam. Nem az eredeti receptet használtam, mert ezzel a könyvvel már párszor befürödtem (most is 150 g csokihoz 8 dl tejszínt javasol, amiből maximum forrócsoki lesz, de besűrűsüdni nem igazán fog). Az én pereceim és faágaim mentás csokiból készültek.

Mentás csokiperecek

Hozzávalók:
10 dkg mentás csoki (nekem csak a fele volt az)
55 ml tejszín
1 tk mentakivonat

étcsoki a bevonáshoz
kókuszzsír
kakaópor

A csokit apróra törtem, és mikróban egy kicsit megolvasztottam. A tejszínt felfőztem, és a csokira öntöttem a mentakivonattal egyetemben. Addig kevertem, míg selymes, egynemű krémet nem eredményezett. Szobahőmérsékleten állt kb. 2 órát - ezalatt besűrűsödött annyira, hogy habzsákba tudjam tölteni, és sütőpapírra csíkokat illetve pereceket rajzoljak vele. Utána a hűtőbe kerültek, majd mikor már teljesen megdermedtek, étcsokit olvasztottam némi kókuszzsírral, hogy folyósabb legyen, megmártottam benne a pereceket és a rudakat, majd egy szilikon sütőlapra helyeztem őket, és kakaóport szitáltam rájuk.

A fenti mennyiségből nekem 14 perecem és 16 rudam lett.

Csokiszendvics

2011-03-17T20:41:00.004+01:00

Mikor ezt a bonbonformát megrendeltem, nemigazán figyeltem a méreteire, csak az izgatott, hogy tábla csokit lehet vele gyártani. Aztán amikor megérkezett, és megláttam, milyen picik is ezek a táblácskák (ami egyébként azonnal kiderült volna, ha figyelmesebben elolvasom a termékleírást, de legalábbis előveszem a józan eszemet), kicsit megnyúlt az arcom, de a következő pillanatban már fel is derült, ugyanis a csokiszendvics ötlete azonnal befészkelte magát a fejembe.

Csokiszendvics

Hozzávalók:
étcsoki a forma kiöntéséhez
250 ml tejszín
10 dkg étcsoki
fél dl Baileys

A csokit felolvasztottam, majd a forma mélyedéseibe töltöttem. Amíg a csoki dermedt, elkészítettem a habot. Ehhez egy tábla étcsokit felolvasztottam, és hűlni hagytam. Közben a tejszínt a Baileys-zel együtt felvertem, és apránként a kihűlt csokihoz kevertem. A csokihabot fél órára a hűtőbe tettem. Ezalatt megkeményedett annyira, hogy habzsákba tudtam kanalazni, majd két-két csokiszelet közé töltöttem. Persze a habból maradt bőven, de az eltüntetése nem jelentett túl nagy gondot.

Chocojurassic Park

2011-03-11T20:20:00.004+01:00

Véres összecsapásnak lehettem ma tanúja a konyhámban. A gumidínók összecsaptak a hatalomra éhes csokidínókkal. Stegosaurusok, T-Rexek és Triceratopsok ugrottak egymás torkának, és már-már úgy tűnt, hogy a csokidínók győzedelmeskednek, mikor a gumiszauruszok valamilyen csoda folytán erőre kaptak, és megsemmisítő csapást mértek a csokiőslényekre. Szerencsére azonnal akadt jelentkező a tetemek eltüntetésére, úgyhogy azóta ismét csend és béke honol a konyhában.

Nugátkrémmel töltött csokidínók

Hozzávalók 12 dínóhoz:
kb. egy tábla étcsoki a forma kikenéséhez
20 g tejcsoki
50 g nugátmassza
1/3 tk méz

Először a formákat kentem a felolvasztott étcsokival. Míg a csoki dermedt, elkészítettem a tölteléket. Ehhez csak össze kellett olvasztanom a csokit, a nugátot és a mézet. A krémet habzsákba kanalaztam, és megtöltöttem vele a csokidínókat. Egy kicsit vártam, hogy a krém megszilárduljon, majd a maradék étcsokival lezártam a bonbonokat.

Most kaptam a fülest, hogy a Húsvéti Nyuszik nagy leszámolásra készülnek a Naposcsibékkel. Ha sor kerül rá, én ott leszek :)

GY.I.K., azaz egy hobbibonbonozó tapasztalatai

2011-03-08T19:54:00.002+01:00

A minap meghívást kaptam egy csokiműhelybe egy kis bonbonozásra. Már előre örültem, hogy milyen jó lesz végre profi körülmények között kipróbálni magam, de másképp sült el a dolog, mint ahogy azt elképzeltem. Nem lett volna rossz, ha nem negyvenen tolongtunk volna két asztal körül, mert így sajnos inkább bemutató jellege volt az egésznek, és messze volt a meghívóban felvázolt izgalmas bonbonozástól. Ami még ennél is jobban bosszantott: egyfolytában arról győzködtek minket, hogy házi körülmények között NEM lehet bonbont gyártani, a szilikonformák NEM felelnek meg erre a célra stb. Értem én, hogy nem akarják a saját bizniszüket rombolni, de azért vagyunk egy páran, akik azért már bebizonyították, hogy igenis neki lehet állni otthon magunk és mások örömére.

Épp ezért döntöttem úgy, hogy összegyűjtöm egy csokorba azokat a kérdéseket, amiket nekem tettek fel a bonbonozással kapcsolatban, hátha segítek vele a többi lelkes csokikészítőnek. Hangsúlyozom, hogy én csak hobbibonbonozó vagyok, saját tapasztalataimat osztom meg másokkal, és én is szívesen veszem a segítséget és az észrevételeket.

Íme a kérdések, amikkel én találkoztam eddig:

1. Még soha nem készítettem bonbont. Melyikkel kezdjem, hogy biztosan sikerüljön?
Első körben az alaprecepteket ajánlanám, ezeket könnyen a saját ízlésünkre lehet alakítani (egy kis alkohollal vagy diófélékkel vagy aszalt gyümölccsel).
Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a csokiba mártogatás sikerülni fog (mert pl. nem tudunk temperálni), akkor a csokiba mártás után bele lehet forgatni a bonbont pl. tört mogyoróba, kókuszba stb.

2. Szeretnék bonbont készíteni, de nem akarok drága eszközöket venni hozzá.
Nem feltétlenül kellenek drága eszközök a bonbonkészítéshez. Amit én a leggyakrabban használok:
- egy edény, amiben gőz fölött tudom felolvasztani a csokit
- sütőpapír
- iskolai ecset a formák kikenéséhez
- papírkapszli (ha ezeket kikenem csokival, máris kész a tölthető bonbonhüvely)
- mezei konyhai eszközök, mint villa, vágódeszka stb.
- kávédaráló (ebben szoktam aprítani a marcipánhoz a mandulát)
Ha pedig megtetszett a dolog, akkor érdemes beruházni egy két szilikon bonbonformába.

3. Lehet-e házilag marcipánt készíteni? Hogyan?
Igen, nem olyan bonyolult, mint ahogy gondolnánk (itt írtam róla). Egy jó tanács: a mandulát a porcukorral együtt őröljük meg, akkor nem fog annyira "megizzadni", a marcipánunk pedig puhább, formázhatóbb lesz. Ha túl sokáig őröljük, akkor a marcipán nagyon olajos lesz, és morzsálódik. A megőrölt cukros mandulát át szoktam szitálni ahhoz, hogy még simább, finomabb marcipánt kapjak.

4. Tudok-e tortát bevonni az itthon készített marcipánnal?
Nem. Tortabevonáshoz díszítőmarcipánt használnak, aminek jóval magasabb a cukortartalma és nagy hengerek között egyneműsítik a masszát, így szebben nyújtható, jobban formázható. A díszítőmarcipán háromszoros, azaz háromszor annyi cukor van benne, mint mandula, a boltokban kapható színes marcipánrudak kétszeresek, ezekből készítik a figurákat. A bonbonokhoz az egyszeres marcipán a legfinomabb, azaz ugyanannyi mandulát és cukrot tartalmaz.

5. Mennyi ideig tarthatók el ezek a bonbonok?
Általában 1-2 hétig, lehetőleg légmentesen (azaz zárható dobozban) tárolva. Ha a bonbon friss gyümölcsöt tartalmaz, akkor a szavatossági ideje is lerövidül, ha pedig alkoholt, akkor némileg meghosszabodik.

6. Mi a trüffel és a canache pontosan?
A canache (vagy ganache) két összetevőből áll: csokiból és tejszínből. A csokit felaprítjuk, a tejszínt felfőzzük (ne forrjon, csak meleg legyen), majd nyakon borítjuk vele a csokit, és addig kevergetjük, amíg sima krémet nem kapunk.
A trüffel alapja általában canache-krém, melyhez valamilyen zsiradékot (vajat) adunk. Ettől lesz lágyabb, olvadékonyabb, mint a canache.

7. Canache-krémet akartam csinálni, de amikor a csokit leöntöttem a tejszínnel, "összeugrott". Mit csináltam rosszul?
Valószínűleg túl forró volt a tejszín. Nem szabad forrnia, csak melegnek kell lennie.

8. Nem dermedt meg eléggé a canache. Mihez kezdjek most vele?
Ez velem is előfordult már néhányszor. Két megoldást tudok elképzelni. Az egyik, hogy olvasztok még csokit, és hozzákeverem a lágy canache-hoz. Így talán elérem azt a keménységet, amit szerettem volna. A másik, hogy az eredeti tervtől eltérve hozzákeverek pl. müzlit, pörkölt mogyorót, aszalt gyümölcsöt, majd golyókat formázok belőle, és becsokizom.

9. Csokiba mártottam a bonbonokat, de miután megdermedt a csoki, csíkos lett. Mit csináltam rosszul?
Nem temperáltad a csokit. Amikor a csokit felmelegítjük, a benne levő cukor, kakaóvaj és kakaó különválik, ezeket kell újra egyesíteni a temperálással. A temperált csokoládé fényes felületű és roppanós. A temperálásról a Praliné Paradicsomban olvasható egy poszt.

10. Milyen csokit vegyek, ha bonbont szeretnék készíteni?
A mártogatáshoz belga bevonót szoktam használni, amit a Metroban veszek. Ez csokilencse formában kapható - előnye, hogy a csokilencse egyenletesen olvad és könnyebben kezelhető. Tölteléknek pedig különböző kakaótartalmú csokikat veszek (Lidlben, Aldiban vagy ahol éppen szembejön velem).

11. Hogy olvasszam meg a csokit?
Mindenki más módszerre esküszik. Lehet gőz fölött (ilyenkor arra kell vigyázni, hogy egy csepp víz se kerüljön a csokiba, mert az tönkreteheti), mikróban (negyed-fél percenkét ki kell venni, hogy jól elkeverjük) vagy simán egy kis lábasban (nagyon oda kell figyelni, mert könnyen leég).

Első körben ennyit sikerült összeszednem, ha még eszembe jut valami, folyt.köv.

Túróbonbon

2011-03-04T20:43:00.004+01:00

A mai kísérlet végeredménye:

Nem a Túró Rudi reprodukálása volt a cél, csupán egy kellemes, túrótöltelékes bonbont szerettem volna alkotni. Sikerült.

Túróbonbon

Először tejcsokit olvasztottam, és kikentem vele a szilikon formát. Amíg a csoki dermedt, elkészítettem a tölteléket. Ehhez két kanál túrót összekevertem két kanál mascarponeval, szórtam hozzá egy kevés porcukrot (ez ízlés dolga), kapartam bele vaníliát, majd végül hozzáreszeltem két kocka fehér csokit. A tölteléket a bonbonhüvelyekbe töltöttem, majd tejcsokival lezártam.

Ebből a mennyiségből 10 túróbonbon lett.

Az én müzliszeletem

2011-03-03T20:43:00.004+01:00

Az én müzliszeletem éppen annyira csokis, amennyire szeretem, éppen olyan müzli van benne, amilyet szeretek, és éppen annyi és olyan gyümölcs gazdagítja, amennyit és amilyet szeretek. Ráadásul bármikor elkészíthetem, ha akad éppen pár szabad percem. Gyerekekkel együtt kotyvasztva meg igazán jó móka, ráadásul szívesen is eszik, mert az van benne, amit szeretnek.

Müzliszelet

Azzal kezdtem, hogy tejcsokit (de lehetne ét vagy fehér is) mikróban felolvasztottam, majd egy forma aljába töltöttem. Mialatt dermedt, egy tálba müzlit szórtam, aszalt sárgabarackot daraboltam hozzá, majd mézzel összekevertem. Mikor a csoki már majdnem megdermedt, rányomkodtam a mézes, gyümölcsös müzlit. Pár percre a hűtőbe tettem, majd kipattintottam a formából.

Müzligolyó

2011-02-28T11:57:00.003+01:00

Minden konyhában vannak bizonyos szabályok, amiket igyekszünk betartani. Az enyémben az egyik ilyen, hogy csokit (ha egy mód van rá) NEM dobunk ki! Én még a kakaómasszából készült nyusziknak és télapóknak is képes vagyok még egy esélyt adni. Ez a szabály egyébként nagyon is szem előtt tartandó bonbonkészítés közben, ugyanis hobbibonbonozó lévén nem mindig sikerül minden úgy, ahogyan az a nagy könyvben meg vagyon írva. És bár velem is előfordult már, hogy valami annyira rosszul sikerült, hogy még a kreativitásom sem segített rajta, és a kukában kötött ki, azért ez nálam tényleg csak a végső megoldás.

A müzligolyó természetesen nem müzligolyónak indult. Egy sima canache-t akartam készíteni egy másik bonbonhoz, de elmértem a tejszínt, és a krém így nem kötött meg annyira, amennyire szerettem volna. Az íze viszont hibátlan volt, és a fent emlegetett szabály ott visszhangzott a fejemben, ezért hirtelen felindulásból fogtam a müzlisbödönt, és egy adag müzlit beleszórtam a csokiba (most épp a málnás-ropogós a kedvencem). Jól összekavartam az egészet, begolyóztam őket, majd étcsokiba mártottam. A fele még azonmód frissiben elfogyott - ez jobban is ízlett, mert finom, ropogós volt. Miután már állt egy kicsit, a ropogós állagából veszített, de hát a müzli már csak ilyen.

Mialatt bonbonoztam, még egy szabály fogalmazódott meg bennem: Soha ne kezdj bonbonozásba ebéd előtt! És most őszintén remélem, hogy anyukám nem olvassa a blogomat, mert ő még a mai napig becsületesen kikérdez, hogy ettem-e rendesen :)

Kókuszmarcipán

2011-02-28T08:52:00.004+01:00

A marcipánt mindig is nagyon szerettem, és mióta saját magam is el tudom készíteni, azóta meg különösen. A valódi mandulamarcipán a kedvencem, de próbálkoztam már dióval, pisztáciával és mogyoróval is - több-kevesebb sikerrel. A kókuszmarcipán viszont csak karácsony előtt kezdett el izgatni. Gondoltam, némi kókuszreszelék feláldozható a nemes cél érdekében, és ha esetleg nem úgy sülne el a dolog, ahogy elképzeltem, legfeljebb majd valamilyen süteményben végzi. Erre végül nem került sor, mert a kísérlet sikerült, és bonbon lett a marcipánból. Azóta már több variációban készítettem, például egy kis vodkával gazdagítva:

vagy tejcsoki canache réteg alá bújtatva:

De rétegeztem már étcsoki canache-sal is, és "szendvicsbe" is került tej- és étcsokikrém közé.

Az elkészítés hasonló, mint a marcipánnál. Annyit változtattam rajta, hogy itt az egész cukormennyiségből főztem szirupot, mert a kókusz szárazabb, mint a mandula. A kókuszreszeléket pedig kávédarálóval jó apróra daráltam, hogy a massza minél homogénebb legyen. Az én kókuszmarcipánom első nekifutásra száraz lett, és morzsálódott, ezért próbálkoztam azzal, hogy alkoholt adok hozzá, ami sokat javított az állagán. A többi esetben pedig vizes kézzel átgyúrtam a masszát, és akkor már nyújtani is tudtam, bár tény, hogy jobban töredezett, mint a mandulamarcipán.

Narancsos marcipán

2011-02-28T08:40:00.003+01:00

A narancsnál maradva kipróbáltam a narancsos marcipánt, azaz narancssűrítménnyel gyúrtam készre a marcipánt. A végeredmény tökéletes lett, a marcipánban levő cukor kellemesen megédesítette a narancsot. És hogy az ízhatást még fokozzam, a marcipán felét narancsos csokikrém alapra fektettem:

A másik felét pedig egyszerűen kinyújtottam, felkockáztam, étcsokiba mártottam, és marcipánvirággal díszítettem:

Narancsos marcipán

Két narancs levét kifacsartam, és addig forraltam, amíg sűrű szirupot nem kaptam. Miután kihűlt, összegyúrtam kb. 10 dkg marcipánnal (ha nagyon ragacsos lenne, kevés porcukorral lehet az állagán javítani).

Narancsos piramis

2011-02-22T20:14:00.004+01:00

Ha narancsos bonbon, akkor én egyértelműen erre voksolok. Vérnarancsból készült sűrítmény, narancsos-csokis krémmel, étcsokis burokban.

Narancsos piramis

Hozzávalók:
étcsoki a forma kikenéséhez
2 vérnarancs
50 g narancsos étcsoki
25 ml tejszín

Először a bonbonformát kentem ki étcsokival. Amíg a csoki dermedt, elkészítettem a narancssűrítményt, amihez egyszerűen kifacsartam a narancsok levét, és addig forraltam, míg szirupszerű nem lett az állaga (cukrot nem tettem bele!). A narancsot hűlni hagytam, és közben elkészítettem a csokikrémet. A narancsos étcsokit felaprítottam, a tejszínt felfőztem, beleszórtam a csokit, és addig kevertem, amíg homogén masszát nem kaptam. Ezután már csak össze kellett állítanom a bonbont. A bonbonhüvelyekbe narancsot kanalaztam, majd csokikrémet rétegeztem rá, és végül étcsokival lezártam a piramisokat. Miután teljesen megdermedtek, kipattintottam őket a formából.

Ebből a mennyiségből 10 piramis lett.

Újra a ringben

2011-02-22T19:59:00.004+01:00

Az elmúlt hónapokban inkább csak a fejemben íródtak a bejegyzések, a blogom viszont érintetlen maradt. Most igyekszem kicsit faragni a lemaradásomból - legalábbis ez a terv, aztán majd meglátjuk...

A karácsony előtti bonbonozás tavaly nagyobb méreteket öltött, mint eddig - három nap alatt kellett elkészülnöm 30 doboz, azaz 180 db bonbonnal. Kicsit feszített volt a tempó, főleg egy izgő-mozgó baba mellett, de így utólag visszatekintve jó mókának bizonyult. Valahogy így nézett ki a végeredmény (kb. 15-féle bonbon készült egyszerre):

És azért persze van egy tündéri "kifogásom" is, hogy miért nem készültek új finomságok a Bonbondában:

De most már kötényt ide, és induljon a csokizás!

Kellékek

2010-11-29T20:55:00.008+01:00

Már többen kérdezték tőlem, milyen eszközöket használok bonbonkészítéshez, és én meg is ígértem, hogy írok majd róla, de mire nekiveselkedtem, a Praliné Paradicsomban már született egy ilyen poszt. Azért ha már egyszer vettem a fáradságot, én is közzéteszem a tapasztalataimat. Íme:

Mióta ezekre a szilikon bonbonformákra rábukkantam, azóta kétségkívül egyszerűbb a bonbonkészítés. A csokihüvelyek, bonbonok könnyen kipattinthatók, a csoki szép, fényes marad, és használat után viszonylag könnyű tisztítani. Én eddig három helyen találkoztam velük: a Butlersben, a Westendben és a Pólusban (ez utóbbi két helyen különálló, kis standon árulták - bár múlt héten a Westendben már nem találtam...).

Ezek a pici szilikon bonbonformák nagyon praktikusak, és szintén könnyű velük dolgozni, szépen lefejthetők a csokiról. Velem gyakran előfordul, hogy csak kísérletezgetek az ízekkel, és olyankor nem készítek nagy mennyiséget. Erre a célra tökéletesek ezek a kapszlik, sőt akkor is nagy hasznukat veszem, ha kimaradt egy kis krém, amit még hasznosítani szeretnék.

Amíg nem voltak bonbonformáim, szilikon jégkockatartókat használtam. Persze ezek vastagabbak, kevésbé hajlékonyak, ezért gyakran előfordult, hogy a bonbont csak darabokban sikerült kiszedni belőlük. Viszont rengeteg izgalmas forma van közöttük, úgyhogy kár lenne mellőzni őket, ezért még most is gyakran használom canache krémeknél. Ha úgy látom, hogy nem szilárdult meg annyira, hogy könnyedén ki tudjam csalogatni a formából, akkor egy-két órára berakom a mélyhűtőbe.

Időnként a bolti bonbonok dobozai is szolgálhatnak alkalmi bonbonkészítőként, ezért érdemes félretenni őket. Persze ezeket nem valószínű, hogy egymás után többször tudjuk használni, cserébe viszont olcsók és sokfélék. Én a mai napig a Toffifee-s doboz belsejével gyártom a rumos canache-t (Mikulás, ugye te is olvasod ezt???).

Gondolom, nem mi vagyunk az egyetlen család, akiket minden évben megtalál egy-két (három, négy) ádventi csokinaptár. A csokit általában elsütögetem belőle, viszont a formákat gondosan félreteszem, és nagyon jól jön akkor, amikor pl. tortát szeretnék díszíteni és szükségem lenne csokidíszekre. Ilyenkor csak belelöttyintek a kiválasztott formákba egy kis csokit, és amint megdermedt, már használható is. De vendégeknek kávé mellé is szoktam kísérőként kínálni vagy a tejszínhabbal megpúpozott forrócsokit is feldobhatom vele.

Néhány eszköz még, ami bonbonozásnál segítségünkre lehet:
- habkártya: a simával le lehet húzni a felesleget, miután lezártuk a bonbonhüvelyeket, a cikkcakkossal (díszítőfésű) pedig csíkos csokit lehet készíteni. Ehhez olvasztunk mondjuk étcsokit, szétterítjük egy darab sütőpapíron, majd amikor már majdnem megdermedt, a habkártyával "átfésüljük". Ezután hagyjuk megszilárdulni, és egy adag hígabb fehércsokit öntünk rá, amit aztán elsimítunk, hogy egyenletes legyen.
- rács: ha egy bonbonnál rusztikusabb felületet szeretnénk kapni, akkor miután csokiba mártottuk a golyót, meghempergetjük a rácson (l. ropogós nugát)
- ecset: a papírkapszlik kikenésére, kisebb hibák javítására szolgál
- mártogatóvillák: van belőle műanyag is meg fém is, én mégis a mezei villára esküszöm
- játéksodrófa: marcipán nyújtásánál praktikusabb, mint az igazi :)

És amit nem fotóztam, de használok:
- habzsák különféle nyomócsövekkel
- különböző kiszúrók
- sütőpapír vagy szilikon sütőlap - ezekre helyezem a megmártott bonbonokat
- papír- és alufólia kapszlik
- hungarocell lap és fogpiszkálók - pl. a Mozart-golyók gyártásánál fogpiszkálóra szúrom a golyóbisokat, majd hungarocell lapba bököm őket, és ott maradnak, amíg megköt rajtuk a bevonó
- edény (gőz feletti) csokiolvasztáshoz

Ezzel a bejegyzéssel főként azt akartam érzékeltetni, hogy nem feltétlenül szükséges profin felszerelt konyha ahhoz, hogy finom bonbonokat készítsünk magunk és mások örömére. Minden konyhában megtalálhatók azok az eszközök, amelyek ebben segítségünkre lehetnek - egy kis fantáziával és kreativitással minden megoldható.

Egy töltelék kétféle bundában

2010-11-26T20:41:00.003+01:00

Készítettem egy egyszerű étcsokis canache-t, bonbonformákba töltöttem, és mikor megszilárdultak, megbolondítottam egy kicsit őket.

Az első sorozatot mézeskalácsfűszerbe hempergettem, majd fehércsokival vontam be. Két réteg csoki kellett rá, mert az első bevonás után még átütött az étcsoki, de másodszorra már tökéletes lett. Mielőtt tejlesen megszilárdult volna, villával mintát nyomtam a csokiba.

A második sorozathoz szintén fehércsokit olvasztottam, amibe egy kevés neszkávét kevertem.

Az első variáció azonnal a szívem csücske lett: olyan, mint egy krémes mézeskalács. Ebből a bonbonból biztos kerül majd a karácsonyi dobozokba. A kávés változat is szerethető, de mivel én nem kávézom, ennek a bonbonnak nem én leszek az első számú pusztítója.

Grépfrútos bonbon - második felvonás

2010-11-26T20:27:00.003+01:00

Ha már grépfrút, legyen kövér - gondoltam, és összeügyeskedtem egy grépfrútzselés bonbont is. Finom lett ez is, de ha választanom kell, én a kétszínű mellett teszem le a voksomat.

Hozzávalók:

75 ml grépfrútlé
kb. 4 g zselatin

50 g étcsoki
25 ml tejszín
alkohol (opcionális)

étcsoki a formák kikenéséhez

Először a bonbonformákat kentem ki étcsokival. A zseléhez elkevertem a zselatint a gyümölcslével, felforraltam, majd hűlni hagytam. Langyos, de még folyékony állapotban félig megtöltöttem vele a formákat. A krém a szokásos: a tejszínt felfőztem, és a felaprított étcsokira öntöttem, majd jól elkevertem. Ezen a ponton löttyinthetünk hozzá egy kis alkoholt, de én ezt a lépést most kihagytam. A krémet a zselére kanalaztam, majd miután megdermedt, lezártam a bonbonokat. Végül már csak a formákat kellett lefejtenem a csokiról, és már kezdődhetett is a kóstolás.

Kétszínű grépfrútos kosárka

2010-11-26T19:52:00.005+01:00

Grépfrútnak levét kifacsartam, szirupot főztem belőle, csokikosárkákba töltöttem, fehér és étcsokis krémmel díszítettem.

Hozzávalók:

a sziruphoz:
1,5 dl grépfrútlé (nálam ez másfél grépfrútból jött össze)
cukor ízlés szerint (nálam két evőkanál)

a sötét krémhez:
50 g étcsoki
17 ml tejszín
1 tk méz
1 cl vodka
10 g vaj

a világos krémhez:
50 g fehércsoki
25 ml tejszín
25 g vaj

étcsoki a kosárkák kikenéséhez

Azzal kezdtem, hogy 10 bonbonkapszlit kikentem étcsokival. Amíg dermedt a csoki, elkészítettem a grépfrútszirupot. Ehhez a kifacsart gyümölcslevet és a cukrot felforraltam, majd kis lángon addig főztem, amíg kb. a felére sűrűsödött. Mikor kihűlt, belekanalaztam a csokikosárkákba. A sötét krémhez felfőztem a tejszínt a mézzel, majd a felaprított étcsokira öntöttem. Jól elkevertem, és mikor már majdnem kihűlt, hozzáadtam a vajat meg a vodkát, és az egészet robotgéppel felhabosítottam. A fehér krém hasonlóan készült: tejszín felfőzve, csoki nyakon borítva vele, vaj hozzáadva, robotgéppel felhabosítva. Egy habzsákot megtöltöttem a sötét krémmel, egy másikat pedig a fehérrel, majd egy nyomócsőből kétszínű krémet nyomtam a kosárkákba. Nagyon finom lett, a kosárka roppan, a krém könnyű, habos, a grépfrút pedig kellemes meglepetésként bújik meg alatta.

Mazsolakrémes-marcipános háromszögek

2010-11-21T20:10:00.004+01:00

Mazsola, rum, marcipán, étcsoki. Nekem nagyon tetszik...

Mazsolakrémes-marcipános háromszögek

Egy marék mazsolát rumba áztattam egy napig. Mikor a mazsola jól magába szívta a rumot, egy jó adag marcipánnal együtt a turmixgépben pépet csináltam belőle. Meglehetősen intenzív alkoholos krémet kaptam, melyet aztán étcsokis canache rétegre kentem. Felszeleteltem, és étcsokiba mártottam.

Mentazselés bonbon

2010-11-21T19:50:00.004+01:00

Szeretem a menta-étcsoki párosítást még akkor is, ha kissé sablonos. Házilag is próbálkoztam már ezzel a kombinációval több-kevesebb sikerrel. Most zseléréteget álmodtam meg az étcsokis canache fölé, és mivel cserepes mentám per pillanat nincs (és egyébként sem szeret nálam valamilyen okból kifolyólag), mentaszirupot használtam kiindulási alapnak, amit még nyáron vettem koktélokhoz (mondanom sem kell, hogy azóta bontatlanul állt a konyhában). A zselé állaga egész jó lett, az íze nekem egy kicsit mű, úgyhogy alkalomadtán majd próbálkozom valami természetesebb megoldással is. És még egy tapasztalat: az ilyen jellegű bonbonokat jobb csokoládéhüvelybe tölteni (de most lusta voltam ezzel szüttyögni), mert a csokiba mártogatás során deformálódnak.

Mentazselés bonbon

A mennyiségekre nem emlékszem egészen pontosan, mert ez csak egy kísérlet volt, de azért nagyvonalakban valahogy így néz ki a recept:
Először az étcsokis canache-t készítettem el, amihez felfőztem kb. 25 ml tejszínt. Ebbe szórtam 5 dkg felaprított étcsokit. Jól elkevertem, és a sima krémmel félig töltöttem a szilikon bonbonformákat. Mikor megszilárdult, hozzáláttam a zseléhez. 50 ml mentasziruphoz hozzákevertem kb. 3 g zselatint, felforraltam, majd hűlni hagytam. Mikor kezdett dermedni, a bonbonformákba kanalaztam a zselét. Hűtőbe rakva vártam, hogy teljesen megszilárduljon a bonbon, majd lefejtettem róla a formákat, és olvasztott étcsokiban megfürdettem őket. Ahogy már említettem, legközelebb csokihüvelyek gyártásával kezdem (pl. néhány papír bonbonos kapszlit étcsokival kikenek), és ezekbe fogom rétegezni a csokikrémet és a zselét.

Banános kocka

2010-11-15T20:41:00.005+01:00

Mivel a fehércsoki-banán kombináció nekem nem igazán jött be, próbáltam számomra élvezhetőbb variációt találni. A tejcsokira esett a választásom, étcsokival bevonva, banánmorzsával díszítve. Nagyon finom, krémes lett, és az íze is kifogástalan. Nálam ez a banános lett a befutó.

Banános kocka

Hozzávalók:
170 g tejcsoki
60 ml tejszín
egy kisebb, érett banán fele
a bevonáshoz étcsoki
a díszítéshez banánchips

Az eljárás a szokásos: a tejszínt felfőztem, és felolvasztottam benne a felaprított tejcsokit. A banánt villával péppé törtem, majd a csokihoz kevertem. A krémet egy alacsony peremű tálcába öntöttem, amit előzőleg sütőpapírral béleltem ki. Egy éjszakát állt a hűtőben, majd másnap felszeleteltem. A banánchipset morzsásra aprítottam, az étcsokit felolvasztottam, egyenként megmártottam benne a kockákat, és banánmorzsát szórtam rájuk.

Banana split gömböcök

2010-11-15T20:28:00.008+01:00

Kedvenc blogomat böngészve akadtam erre a bonbonra, és rögtön tudtam, ezt nekem is ki kell próbálnom. Banánt már sokféleképpen ettem, de az, hogy bonbont ízesítsek vele, eddig még nem jutott eszembe. Pedig a végeredmény magáért beszél, bár a fehércsoki-banán párosítás nekem túl édes (a tejcsoki-banán kombináció viszont tökéletes). Álljon itt azért a recept, hátha mások is kipróbálnák:

Banana split gömböcök

Hozzávalók:
170 g fehércsoki
egy kisebb, érett banán fele
40 ml tejszín
a bevonáshoz fehércsoki
a díszítéshez étcsoki és cukorgyöngyök

A tejszínt felfőztem, majd felolvasztottam benne a felaprított fehércsokit. A banánt villával pépesre nyomkodtam, és a krémhez adtam. Az egészet simára kevertem, és egy éjszakára a hűtőbe raktam. Másnap golyókat formáltam volna belőle, de az én krémem kissé lágy lett (kevesebb csoki került bele), így gömböcökkel is beértem, amiket aztán rövid időre a fagyasztóba küldtem, hogy könnyebb legyen a fehércsokiba megmártani. Miután megkapták fehércsokiburkukat, étcsokit olvasztottam, és a gömböcökre folyattam, és díszítőcukorral megszórtam.

Az eredeti recept itt található.

Millefiori bonbon

2010-11-02T10:57:00.006+01:00

A millefiori (ezer virág) technikát először ékszerkészítésnél ismertem meg. A lényege, hogy különböző színű égethető gyurmából rudakat sodrunk, majd ezeket rétegeljük attól függően, milyen mintát szeretnénk elérni, és az így kapott rudat felszeleteljük. A leszelt kis lapocskákkal lehet díszíteni a gyöngyöket. Ezt a technikát évekkel ezelőtt megpróbáltam a sütikészítésbe is átültetni. Ennek az eredménye lett a millefiori kókusztekercs. A kísérletezési kedv nem csökkent, és már a millefiori bonbon is elkészült háromféle csokiból, marcipánból és rumosmeggyből:

Az elkészítés viszonylag gyors volt. Találtam ugyanis a mélyhűtőben egy-egy tej-, ét- és fehércsoki canache-t, múltkor pedig már legyártottam egy adag marcipánt, úgyhogy minden adott volt a bonbonhoz. A marcipánból egy darabot téglalap alakúra nyújtottam, a közepére rumosmeggyet sorakoztattam, majd a marcipánnal körbekertem. Ezután a canache-okból rudakat formáztam, és ezekkel a csokirudakkal körberaktam a marcipánnal burkolt meggyet. Folpackba csavartam, és beraktam a hűtőbe, hogy az egész jól összeérjen. Kis idő múlva étcsokit olvasztottam, és abban meghempergettem a csokis-marcipános rudat, talpraállítottam, és megvártam, míg a csoki megdermed. Ezitán már csak jó éles késsel fel kellett szeletelnem, és kezdődhetett is a kóstolás.

Rémségek kicsiny konyhája

2010-11-02T10:26:00.005+01:00

Nem szoktunk Halloweent ünnepelni, de mint minden ünnep, ez is remek alkalom arra, hogy együtt süssünk-főzzünk, tegyünk-vegyünk a gyerekekkel. Igaz, hogy a kezdeti lelkesedés gyorsan alábbhagy, de azért egy próbálkozást megér. Sütöttünk habcsókszellemeket, linzerből szellemet, tökfejet, csontvázat, és a személyes kedvencemet, boszorkányujjakat szintén linzerből (de ezt csak én eszem, mert a többiek nem hajlandók ilyen "gusztustalanságot" megkóstolni).

És a fiúk még töklámpást is faragtak:

A Mester csokoládépudingja

2010-10-20T16:33:00.003+02:00

Pierre Hermé Chocolate Desserts című könyve már régóta a polcomon van, de eddig inkább csak nézegettem, és gyűjtöttem a bátorságot, hogy egyszer majd remekelhessek belőle. Most újra kézbe vettem, és jobbnál jobb recepteket találtam, amiről azonnal beugrott a Julie és Julia című film, és az, hogy nekem is lenne kedvem egymás után elkészíteni ezt a sok csokoládés finomságot, de mivel a pocakosodás előtti ruháim most kezdenek újra köszönőviszonyban lenni velem, erről a grandiózus tervemről inkább lemondok. Viszont ennek a szerény csokipudingnak nem tudtam nemet mondani. És mivel három tojásfehérje megmaradt, gyanítom, hogy hamarosan lesz folytatás...

Csokoládépuding

Hozzávalók:
135 g étcsoki
208 g tej
188 g tejszín
3 közepes tojás sárgája
70 g cukor

Az étcsokit apróra daraboltam, és beleszórtam egy tálba. A tejet és a tejszínt összefőztem, s mialatt felforrt, habosra kevertem a sárgáját a cukorral. A forró tejszín-tej egyveleget lassan a cukros tojáshoz csorgattam, majd visszatettem a tűzre, és becsületesen kavargattam. Mikor besűrűsödött, kisebb adagokban a csokihoz öntöttem, és simára kevertem az egész katyvaszt. Azután már csak poharakba kellett töltenem, a tetejére egy kis eperpürét meg habcsókos tejszínhabot halmoztam, de önmagában is csábító desszert.

A legkisebb csokoládéimádó :)

2010-09-23T10:57:00.003+02:00

Hát, ő az... Rebeka. A legkisebb csokoládéimádó. Igaz, egyelőre csak szűrve kapja az isteni eledelt, de biztos vagyok benne, hogy ha itt az ideje, ő is örömmel csatlakozik majd a klubhoz.

A fejemben már kezdenek formálódni az újabb bonbonreceptek, és remélem, nemsokára kóstolhatók is lesznek...

Fehércsokis panna cotta

2010-02-26T20:31:00.005+01:00

A minap hűtőleltár közben a kezembe akadt három doboz tejszín, melyek már igencsak közel jártak a lejárati dátumhoz. Első gondolatom az volt, hogy valamilyen csokis-tejszínhabos pohárkrémet csinálok, de amilyen gyorsan jött az ötlet, olyan gyorsan el is vetettem. Második nekifutásra créme brulée-t készítettem volna, ami az egyik nagy favoritom, de most valahogy ezt sem éreztem igazinak. Végül eszembe jutott a panna cotta, amivel már régóta szemezek, de még soha nem szántam rá magam. Pedig nem sok ettől egyszerűbben elkészíthető édesség van. Több receptet végigböngésztem, mire megszületett a saját verzióm: a fehércsokis panna cotta eperszósszal. Először arra gondoltam, hogy anyukám isteni meggylekvárát fogom öntetként használni (meglangyítva, egy kis rummal/brandyvel higítva), de aztán eszembe ötlött, hogy még a karácsonyi bonbonkészítéshez vettem egy doboz fagyasztott epret, ami természetesen nem került felhasználásra a már ismert okok miatt, és most épp kapóra jött.

Fehércsokis panna cotta eperszósszal

Hozzávalók:
15 dkg fehércsoki
6 dl tejszín
2 dl tej (3,5 %-os)
2 ek cukor
1 kk vaníliakivonat
1 zacskó zselatinpor

25 dkg fagyasztott eper
méz
brandy

A csokit felaprítottam, majd a tejszínnel és a tejjel addig főztem, amíg teljesen el nem olvadt benne. Ekkor hozzákevertem a cukrot meg a vaníliakivonatot. Néhány evőkanálnyi tejes-tejszínes keverékben feloldottam a zselatint, majd a többihez kevertem, és még pár percig főztem. Végül kis kerámiatálakba mertem az elegyet, hűlni hagytam, és folpackkal letakarva a hűtőbe tettem egy éjszakára dermedni. A szósszal nem vesződtem sokat. Miután az eper kiolvadt, összemixereltem egy kevés mézzel (hagytam érvényesülni az eper savanykásságát), átszűrtem, kicsit összeforraltam, és hozzálöttyintettem egy kevés brandyt. Tálaláskor a tálkákat egy pillanatra forró vízbe mártottam, így a panna cotta könnyedén kicsusszant a tányérra. Nyakon öntöttem egy kis langyos eperszósszal, és már mehetett is lefelé a pocakba (a babóca örömére :).
Lehet, hogy az én verzióm messze van az "eredeti" panna cottától, de nekünk nagyon ízlett. Pont annyira édes, amennyire kell, teljes az összhang a csoki és a tejszín között, az eper pedig nagyon jól asszisztál a tökéletes összhatás eléréséhez.

Igazolt hiányzás

2010-02-16T14:01:00.004+01:00

Hónapok óta egy bejegyzés nem sok, annyi sem került fel a blogomra. Pedig két Kreatív blogger díjat is kaptam, amire mostanában nem nagyon szolgáltam ugyan rá, megköszönni azért mégis csak illenék. Szóval köszönet és hála érte Maricának és Csokilapnak!
És akkor most hadd magyarázzam meg a bizonyítványomat:

Karácsony előtt kiderült, hogy nyáron érkezik a második babánk, aminek természetesen az egész család nagyon örül (mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja :). A kis jövevény egyelőre kíméletesen bánik velem, bár ideiglenesen megfosztott a sütés-főzés örömétől. A karácsony előtti bonbonozás épp ezért minimálisra redukálódott, és csak a jól bevált bonbonok készültek el, amelyek nem igényeltek intenzív kóstolgatást. Lassan ugyan kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba, de a kísérletezgetésről még egy időre lemondok. Persze azért néha készül ez-az a konyhámban (most például csokis-morzsás körte sül), és ha méltónak találtatik a közzétételre, akkor természetesen ide is kikerül. Addig meg maradok a jól bevált ízeknél...

Torta nagy ho-ho-horgászoknak

2009-11-27T19:52:00.003+01:00

A bálna belseje csokikrémet rejt, a hullámok és a tenger kókuszos fehércsokikrémből készült.

Marcipános kocka

2009-11-23T09:30:00.003+01:00

Ez a bonbon amolyan klasszikusan marcipános-csokis egy kis pikáns meggylekvárral megbolondítva.

Marcipános kocka

Hozzávalók:
marcipán
meggylekvár (ha lehet, jó darabos)
100 g étcsoki
75 ml tejszín
25 g szobahőmérsékletű vaj
fél evőkanál rum

a bevonéshoz étcsoki

Először egy adag marcipánt gyártottam (a mennyisége attól függ mennyire vagyunk marcipánimádók). A kész marcipánt egy kis méretű peremes tálcába simítottam, majd megkentem meggylekvárral (a lekvárhoz lehet rumot vagy konyakot önteni).
A csokikrémhez először felaprítottam a csokit. A tejszínt felfőztem, majd belekevertem a csokit, a vajat és a rumot. Jól kikevertem, és hűlni hagytam. Mikor kihűlt, ráöntöttem a marcipános-dzsemes alapra, és néhány órára a hűtőbe tettem. Mikor megdermedt, kockákra vágtam, és olvasztott étcsokiba mártogattam.

Tipp: a kevésbé mutatós széleket, maradékokat általában gőz fölött megolvasztom, és a kapott krémet ostyalapok közé töltöm.

Ébredni hosszú álomból...

2009-11-04T21:10:00.005+01:00

Itt az ideje, hogy nyári álmából végre felébresszem a Bonbondát. Sok minden történt az elmúlt hónapokban, jó és rossz egyaránt. Csokifronton sem volt teljesen eseménytelen időszak, de olyan nemigen került ki a kezeim közül, amit szívesen megosztanék másokkal. A békatortára viszont büszke vagyok. Íme:

A piskótája egy Stahl-muffinrecept alapján készült (eddig a legsikerültebb piskótám), a krém pedig konyakos-csokis volt.

A folytatásban pedig hamarosan újabb bonbon- és csokireceptek...

Nem zártam be, csak pihenek (vagy pihegek?)!

2009-07-28T13:27:00.004+02:00

A nyár nálam nem a sütésről-főzésről szól, ezért szünetel átmenetileg a Bonbonda. A meleg amúgy sem kedvez a csokinak, és ilyenkor én is a gyümölcsökre fektetem a nagyobb hangsúlyt. Persze azért előfordul, hogy csokizhatnékom támad, de hogy erről írjak is, az már nem fér bele. Most, hogy a hőség alábbhagyott, gyakrabban fordulok meg a konyhában, ahol ma fahéjas-marcipános csomók készültek. Csoki ugyan egy grammnyi sincs benne, de attól még nagyszerű reggeli sülhet ki belőle.

Fahéjas-marcipános csomók:

Hozzávalók:

A tésztához:
2,5 dl tej
75 g margarin
fél dl cukor
negyed tk só
7 dl liszt
25 g élesztő

A töltelékhez:
25 g vaj vagy margarin
125 g marcipán
1 ek fahéj

tojás a kenéshez
szórócukor a tetejére

A tészta hozzávalóit beleöntöttem a kenyérsütőbe, ami aztán megdagasztotta és kelesztette helyettem. A program vége felé összekevertem a töltelék hozzávalóit. A tésztát egy kicsit megdögönyöztem, 2 részre osztottam, majd az egyik feléből egy téglalapot nyújtottam. Ezt megkentem a töltelékkel, félbehajtottam, egy kicsit nyújtottam még, majd kb másfél centis csíkokra szeltem. A csíkokat megtekertem, és csomót kötöttem belőlük. A csomókat egy sütőpapírral bélelt tepsire ültettem. Mivel a töltelék csak az első adag tésztára volt elég, gyorsan összekevertem egy kis vajat némi kakaóporral és porcukorral, és ez került a második adagra.
A csomókat megkentem a felvert tojással, majd szórócukorral díszítettem. Hideg sütőbe tettem a két tepsit, és légkeveréssel 200 fokon sütöttem addig, amíg a minikalácsok aranybarnára sültek.
A fenti adag nálam 24 csomóra volt elég.

A recept a Radosť z pečenia című kiadványból származik.

Sárkánytorta

2009-06-15T19:31:00.005+02:00

Kismanónk 3 éves lett. És tortát rendelt tőlem. Sárkányosat. Azt rögtön tudtam, hogy idén nem akarok marcipánosat, úgyhogy keresgélni kezdtem. Több versenyzőből végül is ő lett a befutó (az eredeti leírás itt található).

A tésztája anyukám klasszikus diós-kakaósa, a krém pedig fehércsokis vajkrém.

A tortalap hozzávalói:
14 tojás
37,5 dkg cukor
30 dkg darált dió
6 dkg kakaó
másfél kk kávé 12 ek forró vízben feloldva
másfél marék prézli
sütőpor

A tojások sárgáját habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a diót, a kakaót és a kávét. A tojásfehérjéket egy csipet sóval habbá vertem, majd a kakaós masszához kevertem a prézli és egy kevés sütőpor társaságában. Tepsibe öntöttem, és tűpróbáig sütöttem. Ez az adag egy nagy tepsire volt elég, úgyhogy maradt belőle bőven néhány pici tortára is.

A krém hozzávalói:
80 dkg fehércsoki
3 dl tejszín
45 dkg vaj
másfé tk vaníliakivonat
zöld ételszínezék

A csokit gőz fölött megolvasztottam a tejszínnel, hozzáadtam a vaníliát, majd miután a tűzről levettem belekevertem a puha vajat. Kb. 1 órát töltött a hűtőben, aztán habosra kevertem, egy részét zöldre színeztem, a többit hagytam natúr. A krém is soknak bizonyult, úgyhogy egy adag a mélyhűtőben várja a következő alkalmat.

A torta összeállításánál az itt található utasításokat követtem. A sárkány karmai és a lángnyelvek gumicukorból vannak, a tüskék After Eightből, a szemek és az orr pedig marcipánból.

Áfonyás csokoládékockák helyett: cseresznyés csokipite

2009-06-12T13:52:00.003+02:00

"Jé, anya! Cseresznyés süti! Sütsz nekem ilyet?" Manó kiáltott fel így, mikor meglátta a könyvben ezt a receptet. Az áfonyát simán lecseresznyézte, de nem is baj, annak most úgyis szezonja van.

Cseresznyés csokipite

Hozzávalók:
140 g liszt
110 g vaj
30 g kakaó
280 g világos barnacukor
2 tojás, felverve
két marék cseresznye (de többet is elbírt volna)
csoki a szóráshoz (nálam most tejcsokis tortadara)

A tetejére:
150 ml tejföl
6 ek cukor
2 ek sütőporral kevert liszt (kb. 1 kk sütőport tettem bele)
60 g margarin
1 tojás felverve
fél tk vaníliakivonat

A kakaót, vajat és cukrot egy lábasba tettem, majd lassú tűzön állandó keverés mellett összeolvasztottam. Elvileg sima krémet kellett volna kapnom, de ez nem jött össze, viszont a mixer később mindent elrendezett. Miután levettem a tűzről, hozzákevertem a lisztet és a tojást. Ezután következett a kimagozott cseresznye, majd a masszát beleöntöttem egy kivajazott, kilisztezett tortaformába.
A tetejéhez szükséges hozzávalókat sima krémmé kevertem, és ráöntöttem a csokis alapra. Az egészet megszórtam a tortadarával, és 180 fokon kb. háromnegyed órát sütöttem.

Megjegyzés: legközelebb meggyel próbálom ki. A tészta finom, krémes marad, a csokit pedig jól kiegészíti a gyümölcs.

Az eredeti recept a Nagy csokoládé enciklopédiában található.

Fagyimuffin vagy muffinfagyi???

2009-06-10T19:17:00.006+02:00

Hosszan ecsetelhetném, hogy én mit szeretek ebben a muffinban, ami tulajdonképpen csak kinézetében muffin, de most csak a legfőbb erényét emelném ki: ez a süti a mélyhűtőben várja a beteljesedést, és kb. 1 perccel azután, hogy onnan kikerül, már fogyasztható is (az eredeti recept 5 perc várakozást ír elő, de ki bírja addig???). Egyszóval, ezt a muffint még a legváratlanabbul betoppanó vendég sem tudja zavarba hozni.

Muffinfagyi

Hozzávalók:
A tésztához:
2 tojás
275 g cukor
100 g vaj
1 tk vaníliakivonat
1 tk tengeri só
3 ek kakaó
90 g liszt

A krémhez:
50 g margarin
2 ek cukor
1 tk keményítő
2 tk kakaó
50 ml tejszín
50 ml tej

A tojásokat habosra kevertem a cukorral, majd hozzáadtam a kakaót és a vaníliát. A vajat megolvasztottam, és a cukros tojáshoz öntöttem. Végül a só és a liszt következett. A tésztával megtöltöttem a muffinsütő mélyedéseit (kb. 2/3-ig). 175 fokon 15 percig sütöttem, majd hűlni hagytam. Ahogy hűltek a muffinok, a közepük behorpadt, hogy helyet csináljon a krémnek.

A krémhez megolvasztottam a margarint a cukorral és a kakaóval. Kézi habverővel hozzákevertem a keményítőt, a tejszínt és a tejet. Felforraltam, és addig kevergettem, amíg kicsit besűrűsödött. Ezután a muffinok mélyedéseibe öntöttem. A kihűlt muffinokat tepsistül a mélyhűtőbe raktam, majd mikor megfagytak, bezacskóztam őket.

A fenti mennyiségből 18 minimuffin és 6 szív alakú muffin lett.

Fehércsokis torta tejcsoki- és paradióborítással

2009-06-08T08:24:00.005+02:00

Ez a torta is egy szülinaphoz volt hivatott asszisztálni, és remekül megállta a helyét. De vigyázat! Annyira csokis, hogy az már felér egy merénylettel!

Fehércsokis torta tejcsoki- és paradióborítással

Hozzávalók:
110 g liszt
1/2 tk sütőpor
csipet só
170 g fehércsoki
110 g cukor
110 g vaj
2 tojás felverve
1 tk vaníliakivonat
170 g apróra vágott étcsoki

A tetejére:
200 g tejcsoki
340 g paradió (az eredeti receptben makadámdió, és szerintem kevesebb is elég)

A fehércsokit lassú tűzön megolvasztottam a cukorral és a vajjal, majd krémesre kevertem. Kicsit hűlni hagytam, majd hozzáadtam a tojásokat és a vaníliát. A lisztet összeszitáltam a sütőporral, és a csokis masszához adagoltam. Végül a felaprított étcsokit is beleszórtam, elkevertem, majd egy kivajazott, kilisztezett tortaformába öntöttem.
180 fokon kb. 30 perc alatt sült készre.
A tejcsokit gőz fölött megolvasztottam, rákentem a tortára, és megszórtam a felaprított paradióval.

Megjegyzés: én a fenti mennyiség felét sütöttem egy 16 cm átmérőjű tortaformában (az eredeti recept 22,5 cm-es formát ír), de a teljes mennyiség is elfért volna, mert így viszont elég lapos lett. Ízre nagyon finom: az alja krémes, nem piskótaszerű, kellemes kontrasztban áll vele a roppanós csokikéreg és a dió.

Az eredeti recept a Nagy csokoládé enciklopédiában található.

Csokiszalámi

2009-06-04T20:03:00.004+02:00

A csokiszalámi szerintem senki előtt nem ismeretlen. Általában kakaó, vaj, cukor és keksz kell hozzá. Én most deluxe változattal hozakodtam elő - 75 %-os étcsoki az alap. Egy múltkori bonbonkészítésnél ugyanis sikerült túlhevítenem a tejszínt, amivel nyakon kellett borítanom a csokit, és ez nem selymes canache krémet eredményezett, hanem egy durva gezemicét, amiből kicsapódott a zsiradék. Bevágtam hát a hűtőbe, és napokig felé sem szagoltam, csak magamban füstölögtem. Végül elegem lett abból, hogy ide-oda tologatjuk a tálat a hűtőben, és mentőakcióba lendültem. Így született meg az én csokiszalámim.

Recept nincs, pontos mennyiségek sincsenek. A csokit újra megmelegítettem, adtam még hozzá vajat, darált kekszet, rumot, mazsolát, áfonyát, zselés cukrot és diót. Az egészet jól összegyúrtam, rudat sodortam belőle és meghempergettem porcukorban. Alufóliába csomagoltam, és hagytam, hogy összeérjenek az ízek. Másnapra szépen szeletelhető lett.

Chilis marcipános kalapok

2009-06-02T10:42:00.003+02:00

Ha csokiról van szó, én a konzervatív tábort képviselem. Nem szeretem a vad ízpárosításokat: a sajtos csoki valószínűleg sosem lesz a kedvencem, és a paradicsomosat sem fogom marékszámra pusztítani. Igen, sokak szemében unalmasak azok az ízkombinációk, amikért én rajongok, de hát ízlések és pofonok. A fűszeres csokikkal is hadilábon állok, de nem határolom el magam tőlük. Sőt kísérletezgetek is velük, de csak módjával. Ez a chilis-marcipános is inkább klasszikus, mint formabontó.

Chilis-marcipános kalapok

Hozzávalók:
105 g étcsoki
30 ml tejszín
chili ízlés szerint
marcipán
rumos meggy
a benvonáshoz étcsoki

A csokit felaprítottam, a tejszínt felfőztem. A forró tejszínt a csokira öntöttem, majd addig kavargattam, amíg tökéletesen sima nem lett. Ekkor ízesítettem az őrölt chilivel, majd mixerrel egy kicsit felhabosítottam. Rövid időre hűtőbe tettem a masszát. Közben a marcipánt kinyújtottam, és derelyemetélővel négyzetekre vágtam. Minden négyzet közepébe tettem egy rumosmeggyet, majd ráhalmoztam egy kevés csokikrémet. A kész bonbonokat csokiba mártottam, és szilikon sütőlapon dermedni hagytam. Ha több időm lett volna, valószínűleg díszítettem volna őket valahogy, de így natúr változatban is elfogytak.

Francia krémtorta

2009-06-02T10:27:00.003+02:00

Megint szülinapot ünnepeltünk, és most krémtelen csupacsoki tortát készítettem. Tisztában vagyok vele, hogy a díszítés nem kerül be a cukrásztankönyvekbe, és fotózni is csak sebtiben sikerült, de a belseje tökéletes lett.

Francia krémtorta

Hozzávalók:
4 tojás
22 dkg cukor
30 dkg étcsoki
16 dkg vaj
6 dkg kakaópor

A csokit felaprítottam, és a vajjal együtt vízfürdőben megolvasztottam. Amíg hűlt, a tojássárgáját a cukorral kikevertem, a fehérjét pedig felvertem. A cukros tojássárgáját óvatosan összekevertem az olvasztott csokival, hozzászitáltam a kakaót, majd beleforgattam a habot is. A masszát kivajazott, kilisztezett tortaformába öntöttem, és 160 fokon kb. 45 percig sütöttem. Mikor kihűlt csokival bevontam, és fehércsokival díszítettem.

Vaníliafagyival ettük, de valamilyen savanykás gyümölcsmártással is finom lehet.

A recept a Csokoládé - Édes & sós című könyvből származik.

Az én kuktasapkám

2009-05-29T12:35:00.003+02:00

Bár mostanában nem vagyok túl aktív (már ami a csokizást illeti), mégis büszkén viselem most már én is a kuktasapkát. Orsi és Gesztenye is gondolt rám, és ez szívet melengető érzés. Örülök, hogy gyarapszik a csokiimádók klubja :)

És hogy én kire gondoltam? Íme:

Mennyei Manna - mert nála mindig szívesen csorgatom a nyálam

Száva - mert ő is szereti a csokiságokat

Fahéj és Feta - mert szeretem Krétát és jó olvasni róla

Ízbolygó - mert szeretem a képeit és a receptjeit

Orsi - mert hasonlókról álmodunk

Szülinapi bonbon

2009-05-27T14:29:00.002+02:00

Szülinap. Harmincas. Bonbonnak lennie kell.

Így kezdődött. Aztán a többi jött magától. Eszembe jutott, hogy még tavaly vettem betű és szám alakú kiszúróformákat, és felavatatlanul porosodnak a spájzban. Ideje volt hát bevetni őket. Ehhez persze kiszurkálható bonbonalap kellett. Marcipán és canache.

A marcipán pillanatok alatt elkészült, és a canache sem okozott különösebb fejtörést (tejcsokiból egy kis whiskyvel). Egy magasabb peremű tálcát kibéleltem sütőpapírral, és alulra marcipánlapot fektettem. Erre öntöttem a csokikrémet, hagytam dermedni, majd egy újabb lap marcipánnal befedtem. Mikor jól megszilárdult, kiszurkáltam a betűket és számokat, becsokiztam őket, és grillázzsal meghintettem.

A maradék marcipánt és csokikrémet pedig összekevertem, és golyókat, illetve korongokat formáztam belőlük. A golyókat csipkés fehércsokikosárkába ültettem, a korongokat pedig két fehércsoki rács közé szorítottam. Valahogy így:

Csokoládés gesztenyegolyó

2009-05-14T21:29:00.004+02:00

Régebben nem szerettem a gesztenyepürét, de lassan kezdek megbarátkozni vele. Kedvenccé valószínűleg soha nem fogom előléptetni, de így csokival kombinálva szívesen majszolgatom.

Csokoládés gesztenyegolyó

Hozzávalók:
10 dkg étcsoki
0,5 dl tejszín
2 cl rum (elhagyható)
kb. 10 dkg gesztenyepüré

A csokit felaprítottam. A tejszínt felfőztem, majd nyakon borítottam vele a csokit, és addig kevergettem, amíg homogén masszává nem állt össze. Rövid időre hűtőbe raktam a masszát, majd a hűtőből kivéve habosra kevertem a rummal. Végül a csokihoz kevertem az áttört gesztenyepürét, majd rövid időre ismét a hűtőbe került. Mikor valamelyest megkeményedett, golyókat formáztam, és csokireszelékbe forgattam.

Habcsók csokival

2009-05-14T20:59:00.002+02:00

Ha rajtam múlna, sosem csinálnék habcsókot. Létezik azonban egy felsőbb hatalom, aki szinte minden nap ezzel a szöveggel bombáz: "Kéjet egy habcsótot!". S hogy önuralmat és mértékletességet gyakoroljon, gyorsan hozzáteszi: "Csat egyet, nem többet!"

Hát ezért nem ürülhet ki nálunk a habcsókos bödön soha. De hogy azért én se járjak olyan rosszul, készítek egy kis canache-krémet (10 dkg étcsoki, fél deci tejszín, némi alkohol), és összeragasztok két-két habcsókot.

Néhány óra elteltével, mikor a habcsók már megadja magát a krémnek, és kissé megpuhul, akkor a legfinomabb. Legalábbis szerintem.

Eper és fehércsoki

2009-05-12T13:43:00.002+02:00

Mint ahogy az emberek nagy részét, engem sem hagy hidegen az eperszezon. Bár én legszívesebben magában eszem, most mégis úgy gondoltam, nem lenne rossz ötlet fehércsokival párosítani. Gyorsan elkészíthető, vissza nem utasítható édesség.

Epres fehércsokihab

Hozzávalók:
eper ízlés szerint (én kb. negyed kilót használtam)
10 dkg fehércsoki
2,5 dl tejszín

A fehércsokit felolvasztottam, és amíg hűlt, felvertem a tejszínt. Mikor a csoki valamelyest kihűlt, óvatosan hozzákevertem a tejszínhabhoz. Az epret megmostam és alaposan lecsöpögtettem. A felét felszeleteltem, a másik felét pedig leturmixoltam. Az egyik pohárba felváltva adagoltam az eperszeleteket és a krémet, a másik pohárhoz pedig összekevertem az eperpépet a csokihabbal. Néhány óra hűtés után vígan befalatoztam.

A csokinyuszik reinkarnációja

2009-05-07T13:34:00.002+02:00

Tegnap kamrát takarítottam. Leltároztam, rendszereztem, selejteztem, felfedeztem. Találtam többek között 3 doboz csokimikulást (!), -nyuszit, - tojást gondosan apróra törve. Bár többségüknek sok köze nincs a csokihoz, kidobni mégsincs szívem őket. Úgyhogy sütésre fel, amíg az alapanyag el nem fogy. Első körben egy márványos torta készült. Annyira finom lett, hogy két napja más édességre rá se néztem. Képzelem, milyen lehet akkor, ha nem csokiutánzatból készül...

Márványos torta

A csokis tésztához:
112,5 g felaprított étcsoki (nálam csokimikulások)
3 ek vaj
2 tojás
170 g cukor (én csak 150-et tettem bele, és elég is volt)
140 g liszt
negyed tk só
fél tk sütőpor
1 tk vaníliakivonat
112,5 g felaprított dió

A fehér krémhez:
30 g szobahőmérsékletű vaj
85 g tejszínes krémsajt
3 ek cukor
1 tojás
30 g liszt
fél tk vaníliakivonat

Gőz fölött megolvasztottam a csokit és a vajat, majd hűlni hagytam. A tojásokat habosra kevertem a cukorral. Hozzászitáltam a lisztet, a sót és a sütőport. Végül beleöntöttem az olvasztott csokit, a vaníliakivonatot és hozzászórtam a diót is. A fehér krémhez alaposan kikevertem a hozzávalókat.
Egy szilikon tortaformába beleöntöttem a csokis tészta kb. 2/3-át. Rásimítottam a fehér krémet, majd a maradék csokis tésztából kis halmokat raktam a tetejére. Egy villával márványosítottam, bár ennél a sütinél ez nem olyan mutatós, mint mondjuk egy lágyabb túrótortánál.
180 fokon 35 perc alatt sült meg.

Az eredeti recept a Nagy csokoládé enciklopédiában található.

Eperszív

2009-05-05T19:59:00.002+02:00

Volt még egy kevés epres csokim a Keserédesből, aszalt epret is találtam, az eperlikőr is csak ott árválkodott a kamrában, úgyhogy ennek az eperszívnek egyszerűen meg kellett születnie.

Az aszalt epret kisebb darabokra vágtam, és néhány napra eperlikőrbe áztattam. Mikor már jól magába szívta az alkoholt, elkészítettem az epres canache-t. Az alapmassza receptjéből indultam ki, az arányokat a fehér csokishoz igazítottam. Egy szív alakú bonbonformát étcsokival kikentem, majd beletöltöttem egy kis krémet, rá egy darab epret, megint krémet, majd rövid időre a hűtőbe tettem dermedni. Mikor megszilárdult, étcsokival lezártam a bonbonokat, kipattintottam a formából, és epres csokival becsíkoztam.

Márványgolyó

2009-04-28T13:38:00.003+02:00

A háromféle alapmassza felhasználásával készültek ezek a márványgolyók:

Mindhárom masszából kicsippentettem egy-egy golyót, és gombóccá gyúrtam össze őket. Étcsokit olvasztottam, amibe egy kevés fehércsokit folyattam. A márványgombócokat fogpiszkálóra szúrtam, megmártottam a csokiban úgy, hogy a fehércsoki is érvényesüljön, sütőpapírral beborított hungarocellbe szúrtam, és a hűtőbe tettem őket dermedni.

Alapreceptek

2009-04-28T13:11:00.005+02:00

Gondoltam, felteszek néhány alapreceptet hasonszőrű hobbibonbonkészítőknek, amiket aztán saját ízlés szerint lehet variálni. Ezek nagyon egyszerű receptek, csak csokira és tejszínre van szükségünk. A szaknyelv canache-nak vagy ganache-nak nevezi, az alábbiak a szilárd változatot képviselik, tehát akár formázni is lehet őket (a csokiegerek is ilyenből készültek). Ezt bizonyítandó, a tejcsokisból most klasszikus rózsát készítettem. Természetesen gyorsan kell vele dolgozni, mert hamar olvad.

Étcsoki canache

227 g étcsoki
125 ml tejszín

Tejcsoki canache

340 g tejcsoki
125 ml tejszín

Fehércsoki canache

340 g fehércsoki
83 ml tejszín

A munka menete mindhárom esetben ugyanaz: először felaprítom a csokit, majd felfőzöm a tejszínt. A forró tejszínnel nyakon öntöm a csokidarabkákat, és addig keverem, amíg sima krémet nem kapok. Ha maradnának benne csokidarabok, akkor az edényt kis időre láng fölé tartom, és kevergetem. Mikor a massza teljesen homogén, lefedve berakom a hűtőbe 1-2 órára (de akár egy éjszakára is lehet). Mikor teljesen megszilárdult, beindítom a fantáziámat, és kezdődhet az alkotás.

Legutoljára a 3-féle masszát kis tálcákba öntöttem, majd mikor megszilárdult, csíkokra vágtam, a fenti módon összeraktam, és fehércsokiból csipkés palástot vontam köré, mint anno a menyasszonyi tortánál. Egy kicsit még gyakorolni kell, de első nekirugaszkodásnak nem is olyan rossz.

Tipp: ha alkoholos masszát szeretnénk, számolnunk kell azzal, hogy az alkohol lágyítja a krémet. Ezért ha meg szeretnénk tartani a krém állagát, akkor minden 2 evőkanál likőr után adjunk a masszához még 28,5 g étcsokit, illetve kétszer ennyi tej- vagy fehércsokit a másik két canache-fajtánál.

Az alapreceptek a The Art of Chocolate című könyvből származnak.

Szedres csokis muffin

2009-04-26T21:16:00.003+02:00

A szedres kosárkákhoz csak egy részét használtam fel a mélyhűtött szedernek, és azon törtem a fejem, mihez kezdjek a maradékkal, amikor eszembe jutott Stahl Judit párizsi csokis muffinja, amit nagyon szeretek. A meggylekvárt szederpürére cseréltem, és brandy helyett rummal ízesítettem. A kosárkákból megmaradt krém pedig tökéletes kísérője volt a muffinnak.

Szedres csokis muffin

Hozzávalók:
10 dkg étcsokoládé
1 evőkanál neszkávé
10 dkg szederpüré (kb. 15 dkg gyümölcsből)
0,5 dl rum
15 dkg finomliszt
1 kávéskanál sütőpor
1 csipet só
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
2 tojás

Először a szederpürét készítettem el. 15 dkg szedret 6 dkg porcukorral felfőztem, egy szűrőn átpasszíroztam, majd a levet addig főztem tovább, míg kb. a felére sűrűsödött. Kihűtöttem, és belekevertem a rumot.
Az étcsokoládét apróra vágtam, hozzászórtam a neszkávét, és a kávés csokira ráöntöttem fél deci forró vizet. Az egészet simára kevertem, majd félretettem hűlni.
A puha vajat habosra kevertem a cukorral, majd egyenként beledolgoztam a tojásokat. Végül hozzákevertem az alkoholos szederpürét, a kávés csokit és a sütőporral és sóval elkevert lisztet.
A kész tésztát a muffintepsi horpadásaiba töltöttem, és kb. 20 perc alatt 175 fokon megsütöttem.

Szedres kosárka

2009-04-26T21:02:00.003+02:00

Már régóta szemeztem ezzel a recepttel, és a mélyhűtőben való matatás során előkerült szeder épp kapóra jött hozzá. Nagyon finom, alkoholos, gyümölcsös. Sokáig ugyan nem tárolható, de ki is akarná???

Szedres kosárka

Hozzávalók 10 darabhoz:

kb. 7 dkg szeder
3 dkg cukor
1 cl barna rum

A krémhez:
25 ml tejszín
75 g méz
80 g étcsoki
15 ml barna rum
15 g puha vaj

a kapszlik kikenéséhez tejcsoki

Először felolvasztottam a tejcsokit, és kikentem vele 10 papírkapszlit. Mialatt megdermedtek, elkészítettem a szederpürét. A szedret felfőztem a cukorral, szűrőn átpasszíroztam, majd a levet addig főztem tovább, míg kb. a felére sűrűsödött. Kihűtöttem, és belekevertem a rumot. A csokikosárkák alját megtöltöttem a szederpürével.
A krémhez a tejszínt felfőztem a mézzel, és felolvasztottam benne az apróra vágott étcsokit. Mikor kihűlt, mixerrel habosra kevertem, és hozzáadtam a rumot és a puha vajat. Jól kikevertem, habzsákba töltöttem, és a szederpüré tetejére nyomtam a krémet.

A recept a Nagy csokoládé könyvből származik.

Kókuszgolyó roppanós kókuszos csokikéregben

2009-04-09T20:32:00.003+02:00

A kókuszgolyó receptjére Orsinál bukkantam rá, és az ő utasításait követve meg is csináltam. Íme:

Az eredeti recepthez képest annyit változtattam rajta, hogy miután a kész golyókat megmártottam az étcsokiban, kókuszreszelékben is meghempergettem.

Karamellkocka

2009-04-09T20:24:00.003+02:00

Orsitól kaptam kedvet a karamellkrémes bonbon kipróbálásához, így született meg a karamellkocka:

Egy tubus sűrített tejet gőz felett néha-néha megkeverve addig főztem, amíg sötét és krémes nem lett. Ekkor belekevertem egy teáskanálnyi vajat, és hűlni hagytam. Bonbonformába étcsokit öntöttem, majd mikor megdermedt, belekanalaztam a kihűlt karamellkrémet. Rövid időre a hűtőbe száműztem, hogy a karamell megszilárduljon egy kicsit, majd étcsokival lezártam a bonbonokat.

Mozart tojás

2009-04-09T20:20:00.002+02:00

Kicsit "húsvétiasítottam" a Mozart-golyót, így lett belőle Mozart tojás:

A második felvonás

2009-04-09T20:13:00.003+02:00

Elkészült az újabb húsvéti bonbonadag:

És ami benne van: kókuszgolyó roppanós kókuszos csokikéregben, Earl Grey szív, mogyorókrémes kosárka, narancsos marcipán, karamellkocka és Mozart tojás.

Mokka canache krokanttal

2009-04-06T09:04:00.002+02:00

Nem sok hozzáfűznivalóm van. Mokkás, krokantos, tejcsokis, habos. Én szeretem.

Mokka canache krokanttal

Hozzávalók:
1 dl tejszín
1 púpozott tk neszkávé
17,5 dkg tejcsoki
apróra vágott cukrozott mogyoró (én a Lidl-ben vettem, de otthon is lehet csinálni)
tejcsoki a bevonáshoz

A tejszínt felfőztem a kávéval, majd az olvasztott csokiba kevertem, és kihűtöttem. Amikor kihűlt, mixerrel habosra kevertem, és nyomócsővel két szorosan egymás mellett futó csíkot nyomtam egy sütőpapírra. A két csík közé-fölé egy harmadikat is nyomtam, így lett háztető formája. Megszórtam a krokanttal, és egy kicsit bele is nyomkodtam, hogy a csokizásnál ne potyogjon le mind. Felszeleteltem, és olvasztott tejcsokiba mártottam.

A recept a Nagy csokoládé könyvből származik.

Mogyorós torony

2009-04-06T08:47:00.003+02:00

Az úgy volt, hogy Trinitynél rátaláltam a házi nutellára. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és mivel minden hozzávaló adott volt, megcsináltam. Bár engem nem emlékeztet az eredetire, az íze valami eszméletlen, és nem utolsó szempont, hogy ellenőrzött anyagokból és körülmények között készül. És ha már volt egy adag mogyorós csokikrémem, akkor gyorsan kreáltam belőle egy bonbont.

A torony alapjául mogyorós csoki szolgál. Ehhez mogyorót pirítottam, majd felaprítottam. Tejcsokit olvasztottam, belekevertem a pörkölt mogyorót, és egy sütőpapírral beborított tálcára öntöttem, majd elegyengettem, hogy 3-4 mm vastagságú lapot kapjak (persze lehet bolti mogyorós csokit is használni). Mikor a csoki kezdett megszilárdulni, pogácsaszaggatóval kis köröket vágtam ki belőle, és hagytam, hogy teljesen megdermedjenek. Mikor már teljesen megszilárdult a csoki, a kis köröket egyszerűen kipattintgattam. A mogyorós csokikrémet habzsákba töltöttem, a korongokra nyomtam belőle, majd egy másik lapocskával betakartam őket.

Húsvét

2009-04-06T08:38:00.005+02:00

Az első húsvéti bonboncsomagokkal már elkészültem, kezdődhet a második felvonás.

Az első csomag nagyrészt jól bevált bonbonokat tartalmaz, nevezetesen: vilmoskörtés marcipánt, Mars kosárkát, rumos canache-t és házi bountyt, de két új is helyet kapott benne, méghozzá egy mogyorós torony és egy mokka canache krokanttal.

Rumos korongok mazsolapillangóval

2009-03-23T17:19:00.003+01:00

Ennek a bonbonnak rummal ízesített canache adja az alapját, melyet mazsolapép gazdagít. És mivel már nagyon vágyom a tavaszra, a díszítéshez mazsolapillangókat hívtam segítségül.

Rumos korongok mazsolapillangóval

Hozzávalók:
100 g tejcsoki
31 ml tejszín
fél evőkanál rum
mazsola
étcsoki a bevonáshoz

Egy marék mazsolát egy éjszakára annyi rumba áztattam, amennyi épp ellepte. Másnap a megduzzadt mazsolákat aprítógéppel pépesítettem. A csokit apróra vágtam, és egy tálba szórtam. A tejszínt felfőztem, és a csokira öntöttem, majd simára kevertem. Hozzálöttyintettem a rumot és a mazsolapépet. Az egészet jól elkevertem, és ezzel a krémmel megtöltöttem egy (meg egy fél) toffiffee-s forma mélyedéseit. Egy éjszakára hűtőbe raktam. Másnap még mindig viszonylag lágyak voltak, ezért egy kicsit a fagyasztóba száműztem a csokit. Közben az étcsokit felolvasztottam, elő a bonbonokkal, de azok még mindig nagyon ragaszkodtak a formához. Sebaj, valahogy kibányásztam őket, de mivel formátlan gömböcök lettek, inkább kissé ellapítottam őket, és kettesével összeragasztottam őket, koronggá formáztam, és megmártottam az étcsokiban. A tetjükre pedig három-három szem mazsolából mazsolapillangót ültettem.

Bounty házilag

2009-03-23T17:18:00.006+01:00

Nagy spájzoló vagyok, azaz ha meglátok egy-egy ínycsiklandó receptet, hajlamos vagyok minden hozzávalót azonnal beszerezni, hogy elkészítsem a kiszemelt kaját, de aztán a lelkesedés valahogy alábbhagy, és a spájzban ott tornyosulnak a fel nem használt hozzávalók. Időről-időre leltárt csinálok, és gyors mentőakcióba kezdek egy-egy lejáratközeli cucc láttán. Most is kezembe akadt egy zacskó kókuszchips, de foglamam sincs, mihez vehettem, viszont most épp kapóra jött a Csokoládés csodákban (Szávától kaptam - még egyszer köszi!) látott házi Bounty receptje, ami szintén kókuszchipsből készül (bár én legközelebb sima kókuszreszelékből csinálom).

Bounty házilag

Hozzávalók:
8 dkg kókuszpehely
250 ml tejszín
8 dkg cukor
12 dkg étcsoki
1 vaníliarúd
1 fahéjrúd

Elkészítése:
A vaníliarudat hosszában kettéhasítottam, a belsejét kikapartam. A tejszínt lábasba öntöttem, beletettem a fahéjrudat, a vaníliarudat és a kikapart belsejét. Közepes lángon felforraltam, majd kis lángon még kb. 5 percig főztem. Belekevertem a kókuszpelyhet és a cukrot. Addig főztem (gyakran megkevergetve), míg jól besűrűsödött (addig kellett volna, amíg el nem válik az edény falától, de ez nem akart bekövetkezni - persze az is lehet, hogy csak türelmetlen voltam). Kiszedtem a vaníliát és a fahéjat. Mivel a kókuszdarabokat túl nagynak találtam, botmixerrel pépesítettem. Egy szilikon őzgerincformába simítottam a kókuszmasszát, és hagytam megszilárdulni (nálam ez egy éjszaka volt, de másnap öt percet még a mélyhűtőben is eltöltött). A megszilárdult kókuszmasszát vágódeszkára borítottam, és felszeleteltem. Az étcsokit megolvasztottam, és megmártottam benne a kókuszrudakat. Szilikon sütőlapon hagytam megszilárdulni.

Megjegyzés: Engem nagyon zavart benne a fahéj, legközelebb biztosan kihagyom. Egyébként finom, krémes lett.

A recept a Csokoládés csodák című könyvből származik.

Nutellás-zabpelyhes keksz

2009-03-22T15:19:00.004+01:00

Vannak kedvenc gasztrooldalaim, amiket akkor is szívesen nézegetek, ha éppen semmi kedvet nem érzek a sütéshez, alkotáshoz. És van úgy, hogy nyálcsorgatás közben ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy azonnal fakanalat fogjak, és nekiálljak ügyködni. Így volt ez legutóbb is, mikor ezen az oldalon jártam. Megakadt a szemem a nutellás-zabpelyhes kekszen, és muszáj volt megsütnöm. Igazi vékony, ropogós csoda, ami egy pohár tej kíséretében tökéletes indítása (vagy folytatása... vagy befejezése...) a napnak.

Nutellás-zabpelyhes keksz

Hozzávalók:
1 csésze (250 ml) + 2 evőkanál liszt
1 evőkanál szódabikarbóna
1 és 1/2 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
3/4 csésze szobahőmérsékletű vaj (nekem kb. 200 g volt)
6 evőkanál Nutella
1/2 csésze barna cukor
1/2 csésze cukor
1 nagy tojás
1 nagy tojássárgája
1 teáskanál vaníliakivonat
3/4 csésze zabpehely

Összekevertem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. Egy másik tálban habosra kevertem a vajat, a Nutellát és a kétféle cukrot, majd hozzáadtam a tojást és a sárgáját, végül pedig a vaníliakivonatot. Fokozatosan hozzászórtam a lisztes elegyet és a zabpelyhet, amit előtte aprítóval kicsit megdolgoztam.
Sütőpapírt teríttem egy nagy tepsire, és teáskanálnyi halmokat ültettem rá, egymástól tisztes távolságban, mert alaposan szétterülnek sülés közben. 180 fokos sütőben 10 percig sütöttem a korongokat. Miután kiszedtem, néhány percig még a tepsiben pihentek, aztán rácsra pakoltam, és amikor teljesen kihűltek, bedobozoltam őket.

A fenti mennyiség felét sütöttem meg, és 44 keksz lett belőle.

Segítség! Egerek!

2009-03-09T13:38:00.001+01:00

Két hétig nem nagyon sürögtem-forogtam a konyhában, és erre most megszálltak az egerek! Igaz, csokiból vannak, és zabálnivalóak... Van egy nagyszerű, de eddig valahogy mégis mellőzött csokis könyvem, aminek csak egy hibája van - spóroltak a fotókkal. Pedig nagyon jó receptek és technikák vannak benne, de illusztráció hiányában nehezebben szánja rá magát az ember, hogy kipróbálja őket. A Mouse Truffle-re, azaz a trüffelegérre is ebben a könyvben bukkantam, és az én lelki szemeim előtt valahogy így jelent meg:

A testet egyszerű canache-ból (vagy ganache-ból, ha jobban tetszik), azaz tejcsoki és tejszín keverékéből formáztam. A füleket szeletelt mandulából vágtam ki, majd becsokiztam az egereket, és cukorgyöngyből szemet és orrot biggyesztettem rájuk. A kész egérkéket fehércsokiból készült sajtszeletekre ültettem, és étcsokiból farkincát rajzoltam nekik.

Próbaképpen egy sünit is csináltam (a tüskéket mandulából faragtam):

Barátság

2009-03-02T13:39:00.004+01:00

Húúú, hát a múlt hét nem éppen a blogolásról szólt nálam, sőt még csokizni sem volt kedvem. Talán már a telet unom, vagy csak épp rossz passzban voltam, vagy mindkettő. Ezért is esett jól, hogy a barátság kapcsán Orsinak és Fahéj és Fetának is eszébe jutottam.

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Én rájuk gondoltam:
Orsi
Fahéj és Feta
Melange
Száva
Mennyei Manna
Snöcy

Vilmoskörtés marcipán

2009-02-20T14:07:00.002+01:00

Ne ítélj, míg nem ettél! Hát igen, ez nem egy szépségdíjas bonbon, de az íze hmmm... Saját marcipánból, vilmoskörte-pálinkával, étcsokiban.

Vilmoskörtés marcipán

Egy aszalt körtét nagyon apróra vágtam, és annyi pálinkát öntöttem rá, amennyi éppen ellepte. Néhány napig a hűtőben érleltem, hagytam, hogy a pálinka magáévá tegye a körtét. Pár nap múltán valamennyi marcipánnal (a mennyiség ízlés dolga) összemixereltem az alkoholos gyümölcsöt. Egy körteformájú jégkockatartót kikentem étcsokival (2 rétegben), majd mikor a csoki megszilárdult, belekanalaztam a körtés marcipánt, és étcsokival lezártam a bonbont. A kis körtéket kipattintottam a formából, és... Ekkor jött a hajtépés, ugyanis a csoki irdatlanul ronda, foltos lett. Ez lehet azért, mert nem temperáltam a csokit, vagy azért mert a jégkockatartó mégsem bonbonforma. Persze még ekkor sem lett volna veszve semmi, mert ha olvasztottam volna egy kis csokit némi növényi zsiradékkal, és megmártottam volna benne a körtéket, akkor esztétikailag is kifogástalan példányok születtek volna. De mivel nem mutogatni akartam őket, hagytam, hadd fogyjanak el úgy, ahogy vannak. Az ízének úgysem lehet ellenállni...

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon

2009-02-20T13:44:00.004+01:00

Ez jutott eszembe a tegnapi bonbonkészítésnél, bár azt hiszem, Juhász Gyula nem kifejezetten a hasára gondolt, amikor ezeket a sorokat írta. Szóval tegnap Canache-bonbont gyártottam konyakos cseresznyével (róla majd máskor) a Nagy csokoládé könyv utasításai szerint, de a Canache-krémnél vagy nagyon elírtak valamit, vagy én szúrtam el, de rendesen. Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy 13 dkg csokihoz 3 dl tejszín rengeteg, de nem hallgattam a józan eszemre, és nem hagytam magam eltéríteni a recepttől. Krém nem is lett belőle, hanem átminősült itallá, méghozzá nem is akármilyenné. Amolyan csajszis, Bailey's jellegű.

Konyakos csokiital

Hozzávalók:
3 dkg tejcsoki
80 ml tejszín
10 ml konyak

A csokit felaprítottam, és egy pohárba szórtam. A tejszínt felfőztem (nem forraltam, csak forrósítottam), majd az aprított csokira öntöttem. Hozzálöttyintettem az alkoholt is, és tejhabosítóval habosra kevertem. Hidegen isteni, bár én nem bírtam ki, és még langyosan eltüntettem.

Mi lennék ha...

2009-02-19T09:01:00.002+01:00

Fahéj és Feta kíváncsiskodott, hogy mi lennék ha... Nálam is lerövidült egy kissé a lista - a fantáziám helyenként igencsak cserben hagyott.
Lássuk, mi lennék, ha...

...hónap lennék: március (simogató, meleg tavasz)

...a hét napja lennék: szombat

...a nap egy időpontja lennék: este

...bolygó lennék: Föld

...tengeri állat lennék: delfin

...berendezési tárgy lennék: könyvespolc

...bűn lennék: nassolás

...történelmi személy lennék: ???

...folyadék lennék: forró csoki

...drágakő lennék: gyémánt

...fa lennék: fenyő

...madár lennék: gólya

...szerszám lennék: csavarhúzó

...virág lennék: gyöngyvirág

...időjárás lennék: szellő

...mesebeli lény lennék: manó

...hangszer lennék: hárfa

...állat lennék: katicabogár

...szín lennék: barna

...érzelem lennék: ???

...zöldség lennék: cukkini

...hang lennék: suttogás

...elem lennék: víz

...dal lennék: Because The Night

...film lennék: Pretty Woman

...könyv lennék: Joanne Harris: Csokoládé

...étel lennék: libamáj sült hagymával

...fűszer lennék: fahéj

...hely lennék: hegycsúcs

...íz lennék: édes

...illat lennék: kakaó

...hit lennék: ???

...testrész lennék: fej

...arckifejezés lennék: aggodalom

...tanóra lennék: irodalom

...rajzfilm lennék: ???

...mértani alakzat lennék: kör

...szám lennék: 3

...ruhadarab lennék: szoknya

...ékszer lennék: fülbevaló

...kiegészítő lennék: sál

...szeretet megnyilvánulása lennék: puszi

...rovar lennék: lepke

...gyümölcs lennék: eper

...épület lennék: torony

...smink lennék: alapozó

Én Orsinál és Mennyei Mannánál kíváncsiskodnék tovább.

Marcipános nugátos csavar

2009-02-19T08:37:00.004+01:00

Ez a bonbon rém egyszerű és gyors, különösen, ha kész alapanyagokat használunk. Én a saját magam készítette hozzávalókat preferálom, ezért vállalom a vele járó többletmunkát. A marcipán most nem sikerült túl fényesen, gyanítom, hogy a gyárilag ledarált mandula nem tett jót neki - legközelebb nem leszek ilyen lusta, és magam aprítom, mert akkor megőrzi "olajosságát". A morzsálódó marcipánt egy kis Amarettóval hoztam formába. Ehhez a bonbonhoz a nugátot is mandulából készítettem.

Marcipános-nugátos csavar

Hozzávalók:
1 adag marcipán
1 adag nugát
étcsoki

A marcipánt és a nugátot hosszú hurkává sodortam, majd összefontam őket, és felszeleteltem. Étcsokit olvasztottam, és bevontam vele a kis fonatokat.

Édes Valentin

2009-02-10T08:19:00.005+01:00

Ez a csokiszív tavaly februárban készült, és bár nem Valentin-napra szántam, akár arra is készülhetett volna. Egyszerű elkészíteni, és nagyon finom.

Egy szív alakú szilikon muffinforma aljába vékony rétegben olvasztott tejcsokit öntöttem, majd hagytam megdermedni. Közben marcipánból szíveket szúrtam ki (valamivel kisebbeket, mint a forma). Ezután étcsokit olvasztottam, tettem hozzá valamennyi őszibarackpürét (de szerintem lekvárral is működik, vagy ha nem gyümölcsöset akarunk, akkor egy kis tejszínnel, az a lényeg, hogy a csokit "megpuhítsa") és egy kis brandyt. Ezt a krémet kentem a marcipánszívekre, majd két-két szívet összenyomkodtam. Ezek a szívek kerültek a szilikonforma mélyedéseibe, majd ismét tejcsokit olvasztottam, és a marcipánra öntöttem, hogy jól ellepje. Egy kis időre hűtőbe raktam a kreálmányt, hogy megdermedjen. Végül a szíveket kiszedtem a formából, és fehér meg étcsokival díszítettem (de lehet bármi mással is, pl. grillázzsal, cukorgyönggyel, cukorszívekkel, kókusszal, aszalt gyümölcsökkel, ám ha ezen megoldások valamelyikét választjuk, akkor a díszítés még az olvasztott csoki előtt kerüljön a szilikonformába).

Ha nincs szív szilikonformánk, akkor a töltött marcipánszíveket mártsuk egyszerűen csokiba , és sütőpapíron hagyjuk dermedni.

Csokivirág

2009-02-09T13:42:00.006+01:00

Láttam egyszer valahol csokivirágokat apró csokicserépben, és most eszembe jutott, hátha nekem is sikerülne. És valóban! Egyszerűbb, mint gondoltam. Én most mogyoróvajas verzióban készítettem, de szinte bármelyik kedvencünkből, legyen az trüffel, canache, marcipán vagy nugát, lehet hasonló kis cserepes virágokat kreálni. Nos tehát, kertészkedésre fel!

Első lépésként tejcsokit olvasztottam, majd ecsettel kikentem vele egy jégkockatartó néhány mélyedését. Be a hűtőbe, majd miután a csoki megdermedt, újabb réteget rá. Teljes szilárdulásig mars vissza a hűtőbe. A virágokhoz mogyoróvajas csokit választottam. Ehhez 7 dkg tejcsokira és 3 evőkanál darabos mogyoróvajra volt szükségem. A csokit megolvasztottam, és elkevertem benne a mogyoróvajat. A kevercset ezután virág alakú bonbonformába csorgattam (a maradékot pedig sima papír bonbonkapszliba), és a hűtőbe tettem dermedni. Ha nincs ilyen bonbonformánk, akkor öntsük a csokit egy darab sütőpapírra, és amikor megszilárdult, szúrjunk/vágjunk ki belőle virágformát (az én tulipánom is így született). Nem maradt más hátra, mint elültetni a virágot. A jégkockatartóból kipatintottam a csokicserepeket, és megtöltöttem mogyoróvajjal. A virágokba fogpiszkálót szúrtam, és elültettem őket a cserepekben.

A "virágföldet" is lehet ízlés szerint variálni, készülhet bármilyen trüffel- vagy canache-krémből. Eredeteileg úgy terveztem, hogy majd marcipánból szúrok ki két virágot, melyek közé valamilyen krémet kenek, ezt a szendvicset becsokizom, fehércsokival díszítem, és ez szolgál majd virág gyanánt. Időszűkében azonban inkább az expressz mogyoróvajas megoldáshoz nyúltam.

A mogyoróvajas csoki receptje a Candy Making Basics című könyvből származik.

Variációk egy töltelékre

2009-02-06T13:06:00.003+01:00

Valójában most nem is a töltelék izgatott, hanem a forma. Nem akartam se golyózni, se tálcába tölteni és szeletelni, se bonbonformákat használni. Valami extrábbat akartam, és így születtek meg a marcipánkúpok, melyek Nutellával gazdagított canache-krémet rejtenek. Két verzió készült: egy színes szórócukorba mártott, aminek szerintem egy gyerek se tud/akar ellenállni,

és a visszafogott fehércsokis spirálos, ami tökéletes kísérője lehet egy finom vacsorának (vagy beszélgetésnek).

És mivel maradt egy kis krém (amit szívesen bekanalaztam volna, de még időben magamra pirítottam), készítettem néhány csokitölcsért, melyek szívesen befogadták a buliból kimaradt tölteléket.

Marcipánkúpok

Hozzávalók:

A canache-hoz:
5 dkg csoki (nálam 50%-os Milka)
0,4 dl tejszín
1,25 dkg glükózszirup
2 teáskanál Nutella

marcipán (most kétszeres Szamost használtam, pontos mennyiséget nem tudom)
étcsoki a bevonáshoz és a tölcsérekhez
színes cukorgyöngyök
fehércsoki a díszítéshez

A marcipánt vékonyra nyújtottam, és 6,5 cm-es korongokat szaggattam belőle. Egy-egy korongot aztán 3 részre vágtam, majd a körcikkeket kúppá formáztam. A kúpokat beraktam egy kicsit a hűtőbe, hogy jól megkeményedjenek. Ezalatt elkészítettem a canache-t. A csokit felaprítottam, a tejszínt felfőztem a sziruppal, majd ráöntöttem a csokira, és addig kevergettem, míg a csoki teljesen fel nem olvadt. Bele a Nutellát is, majd mikor a krém kihűlt, az egészet mixerrel habosra kevertem. Kiskanállal a kúpokba töltöttem a krémet, majd egy éjszakára a hűtőbe állítottam. Másnap étcsokit olvasztottam, belemártottam a kúpokat (az aljukat nem zártam le marcipánnal, de úgy is lehet), néhányat cukorgyöngybe ültettem, és csak ezután kerültek a sütőpapírra száradni. A többit csak becsokiztam, majd miután a csoki megdermedt, fehércsokival becsíkoztam.

Mivel a canache soknak bizonyult, a maradékot bonbonformába töltöttem, de sajnos nem kötött meg annyira, hogy ki tudjam pattintani belőle, pedig a mélyhűtőben is eltöltött néhány órát. (Megjegyzem, fagyasztás után a krémnek valami eszméletlen íze volt. A jéghideg csoki pillanatok alatt elolvadt a nyelvemen, akár a fagyi, de sokkal krémesebb volt.) Ekkor lépett életbe a B-terv. Sütőpapírból 8 cm átmérőjű köröket vágtam ki, tölcsérré formáztam őket és összeragasztottam, nehogy szétcsússzanak. Csokit olvasztottam, ecsettel kikentem a papírtölcsérek belsejét, be a hűtőbe, mikor megdermedt, újabb réteg csoki. A canache-t kikanalaztam a formákból egyenesen bele a habzsákba, és megtöltöttem a tölcséreket. Nagyon mutatós és gyors és bármilyen (akár maradék) krémmel finom.

Narancsos forró csoki

2009-02-04T13:50:00.004+01:00

Még mindig narancsos hangulatban vagyok, gondoltam, ennek a forró csokim is örülni fog. A forró csokihoz viszont jó valamit eszegetni is, ezért gyorsan sütöttem egy kis omlós narancsos kekszet. A harmónia tökéletes!

Narancsos forró csoki

Hozzávalók:
60 ml tejszín
60 ml tej
30 g étcsoki
vaníliakivonat
2 narancs héja
narancslikőr

A csokit felaprítottam, és a csészébe szórtam. A tejet és a tejszínt összeöntöttem egy lábasban, majd hozzáreszeltem a 2 narancs héját. Az egészet összefőztem, majd belelöttyintettem egy kevés vaníliakivonatot meg egy kis narancslikőrt. Végül szűrőn át ráöntöttem a csészébe várakozó csokira, és addig kavargattam, amíg a csoki teljesen fel nem olvadt.

A narancsos kekszekhez Stahl Judit fahéjas csillagait variáltam át egy kicsit.

15 dkg puha vajat habosra kevertem 4 evőkanál porcukorral és 1 teáskanál vaníliakivonattal. 15 dkg lisztet összekevertem 1 evőkanál keményítővel. A cukros vajhoz hozzáreszeltem 2 narancs héját, majd apránként hozzáadogattam a lisztet, és mixerrel jól kikevertem. Habzsákból sütőpapírral borított tepsire kis csillagokat nyomtam, majd 190 fokon 10-12 perc alatt megsütöttem.

Narancsszelet

2009-02-03T11:16:00.003+01:00

Ez a sütemény maga a megtestesült csokis álom naranccsal fűszerezve. Egy-két szeletnél többet nem is lehet enni belőle, annyira gazdag és laktató. És amit nagyon értékelek benne, hogy tojássárgája nem kell hozzá, így a gyakran mellőzött fehérjék végre főszerephez jutnak.

Narancsszelet

Hozzávalók:

A tésztához:
5 tojásfehérje
14 dkg cukor
késhegynyi só
fél vaníliarúd kikapart belseje
2 dkg liszt
15 dkg hámozatlanul ledarált mandula

A töltelékhez:
2 dl tejszín
30 dkg csoki (én két tábla étet, és egy tábla tejet használtam)
4 cl narancslikőr

A marcipánréteghez:
20 dkg marcipán
8 dkg porcukor
4 dkg nagyon finomra vágott kandírozott narancshéj
2 cl narancslikőr

valamint:
8 dkg narancslekvár
tetejére csoki

A tésztához a tojásfehérjét a cukorral és a sóval kemény habbá vertem, majd hozzáadtam a vaníliát is. A lisztet elkevertem a mandulával, és óvatosan a habba forgattam. Elő egy nagy tepsivel, bele sütőpapír, vékonyan rá a tészta. Előmelegített sütőben 200 fokon világosbarnára sütöttem (kb. 10 perc). Mikor kihűlt, 3 csíkra vágtam, és egy éjszakát pihentettem.
Másnap a krémhez felfőztem a tejszínt, és megolvasztottam benne a csokit. Amikor kihűlt, habosra kevertem a likőrrel. Megkentem vele a mandulás lapokat, majd összeállítottam a süteményt. A tetejét bekentem narancslekvárral. A marcipánt összedolgoztam a porcukorral, narancshéjjal és a likőrrel, majd akkora lapot nyújtottam belőle, mint a süti, hogy annak a tetejére fekhethessem. A marcipánrétegre végül olvasztott csoki került.

Megjegyzés: Szerintem két tábla csoki is bőven elég hozzá. Én a piskótát 8 tojásból csináltam, és még így is sok lett a 3 táblából készült krém.

A recept a Nagy csokoládé könyvből származik.

Függőségeim

2009-02-03T10:47:00.003+01:00

Orsitól kaptam egy házifeladatot, miszerint számoljak be a függőségeimről. Figyelemmel követem az ilyen jellegű körkérdéseket, izgat a dolog, magamban mindig gyorsan megválaszolom, de mire a papírra/monitorra vetésre kerülne a sor, a lelkesedésem lanyhul. Bizony, ez a lustaságom számlájára írandó. Most azonban erőt veszek magamon, és összegyűjtöm, mitől függök, milyen (káros) szenvedélyem van.

Hát először is ott van a csoki. Azt hiszem, ez egyértelmű. Nem akarom magam Gombóc Artúrhoz hasonlítani, az már olyan elcsépelt, de valóban nagy csoki-, illetve édességfüggő vagyok.
Második helyen a tea áll. Naponta egy bödönnyit döntök magamba. Sokfélét próbáltam már, de rájöttem, hogy én fekete teás vagyok. Abból is a Lady Grey a kedvencem.
Szenvedélyes gyűjtő is vagyok. Na nem bélyegre vagy szalvétára kell gondolni - az már régen volt. Ha pl. vesszük a teát, nem nyugszom addig, amíg legalább tíz doboz nem csücsül a polcon. De mondhatnám akár a ruhákat, ékszereket, könyveket vagy akár a recepteket is.
A többi függőségeim (internet, zene, kreatívkodás stb.) időszakosak, elő-előbukkannak, aztán megint feledésbe merülnek vagy éppen háttérbe szorulnak.

Most tovább kellene passzolnom a labdát, de akikre én gondoltam, azoknál már járt, úgyhogy szabad a pálya!!!

Mentakocka

2009-01-27T15:49:00.004+01:00

Üdítő, kellemes bonbon...

Mentakocka

1 dkg kakaópor
0,1 dl menta aroma
10 dkg étcsokoládé
0,5 dl tejszín
fehércsoki és mentalevél a bevonáshoz
tejcsoki a díszekhez

Az étcsokit felaprítottam, a tejszínt felforraltam, majd a csokira öntöttem. Egy picit állni hagytam, majd hozzlöttyintettem a mentaaromát (házilag: egy cserépnyi mentalevelet néhány hétre kb. 2 deci vodkába áztatni, majd leszűrni). A masszát addig kevertem, míg a csoki teljesen el nem olvadt. Ezután magasabb peremű edénybe öntöttem (az alját sütőpapírral béleltem ki), és egy éjszakára a hűtőbe raktam dermedni. Másnap kockákra vágtam, fehércsokit olvasztottam, amihez szárított mentát szórtam, és ebbe mártogattam a csokikockákat. Végül tejcsokival sütőpapírra mintákat rajzoltam, és ezek kerültek a mentakockák tetejére.

Cseresznyés colette

2009-01-27T15:34:00.002+01:00

Ez egy mutatós, csinos bonbon, engem mégsem vett le a lábamról. Én émelyítően édesnek találtam, de hátha valaki pont ilyenre vadászik...

Cseresznyés colettek

Hozzávalók:
110 g tejcsoki
85 g fehércsoki
2 ek olvasztott vaj
1 ek brandy
60 ml sűrű tejszín
18-20 db likőrbe mártott cseresznye
tejcsokoládé a díszítéshez

A tejcsokit megolvasztottam, és kikentem vele 20 darab bonbonos papírkapszlit. A hűtőben pihentek, amíg megdermedtek. Ezután, ahol szükséges volt, még egy réteg csokit kentem rá.
A fehércsokit megolvasztottam a vajjal. Levettem a tűzről, hozzákevertem a brandyt és a tejszínt. Hűvös helyre tettem, amíg a krém megdermedt.
A papírkapszlikat óvatosan lefejtettem a csokiról. Mindegyik csokikosárkba egy szem cseresznyét ttem, majd rákanalaztam a krémet (lehet csillagcsöves nyomózsákból is, akkor még szebb). A colettek tetejére tejcsokit csorgattam.

Megjegyzés: a tejcsoki-fehércsoki kombináció nagyon tömény édes, de talán az étcsoki-tejcsoki páros kellemesebb élvezetet nyújt.

Az eredeti recept a Nagy csokoládé enciklopédiában található.

Earl Grey szív

2009-01-26T08:32:00.002+01:00

Ez a bonbon kedves lehet minden teaimádónak. Bármelyik kedvenc teánkból elkészíthetjük. A canache-krémben diszkréten, de érezhetően megbújik a tea aromája, és így egyszerre hódolhatunk mindkét szenvedélyünknek.

Earl Grey szív

Hozzávalók:
7 dkg étcsoki
10 dkg tejcsoki
7 cl tej
3 cl tejszín
1 dkg glükózszirup
2 dkg Earl Grey tea
1 dkg vaj

A két bevonót megolvasztottam. A tejet felfőztem a glükózsziruppal és a tejszínnel, hozzáadtam a teát, és 4 percen át állni hagytam (szerintem volt az több is - attól függ, mennyire karakteresre szeretnénk a bonbont). Ezután leszűrtem, és a vajjal együtt a csokihoz kevertem. Szilikon jégkockatartóba töltöttem (de lehet egy magasabb peremű tálcába is), és egy éjszakára hűtőbe raktam. Másnap kiszedtem a tartóból (ha tálcára öntöttem volna, akkor most felszeletelem/kiszúrom), és bevontam olvasztott csokival.

A recept a Nagy csokoládé könyvből származik.

Ropogós mogyorós trüffel

2009-01-22T08:39:00.003+01:00

Ehhez nincs különösebb hozzáfűznivalóm. Az sok mindent elárul, hogy le sem tudtam fotózni, olyan gyorsan elfogyott...

Ropogós mogyorós trüffel

Hozzávalók (egy csésze = 250 ml):
100 g étcsoki
1/3 csésze tejszín
50 g vaj
1/3 csésze Nutella
20 egész mogyoró
1 csésze puffasztott rizs
50 g mogyoró, felaprítva
a bevonáshoz csoki, kókuszzsír

A tejszínt, vajat és Nutellát egy lábasban takaréklángon addig melegítjük, míg a vaj el nem olvad. Felforraljuk, majd azonnal levesszük a tűzről. A forró kevercset ráöntjük a felaprított csokira, és addig kevergetjük, míg a csoki teljesen el nem olvad. Dermedésig hűtőben pihentetjük a masszát. Mikor már megdermedt, egy kiskanállal kiveszünk belőle, a közepébe egy mogyorót teszünk, és golyóvá formázzuk. A golyókat aztán meghempergetjük a puffasztott rizs és az aprított mogyoró keverékében, majd visszarakjuk a hűtőbe dermedni. Végül becsokizzuk a rizses-mogyorós golyókat.
20 darab lesz belőle.

A recept innen származik.

Karamellás forró csoki

2009-01-15T13:59:00.003+01:00

Zimankó, ónos eső... Mit tehet ilyenkor az ember? Hát, karamellás forró csokit készít, és blogol.

Karamellás forró csoki

Hozzávalók:
1,5 dl tej
0,75 dl tejszín
vaníliakivonat
50 g ét- vagy tejcsoki
4 dkg cukor

A csokit felaprítottam, a tejet a tejszínnel összefőztem. Közben a cukrot karamellé olvasztottam. A forró tejes tejszínhez hozzálötyintettem egy kevés vaníliakivonatot, majd hozzászórtam a csokit. Mikor a csoki elolvadt, az egész egyveleget ráöntöttem a karamellára, és addig kevergettem, amíg az utolsó karamellgolyócska el nem olvadt. Aztán bögrébe töltöttem, tejszínhabot púpoztam rá, és egy csokicsillaggal koronáztam.

Tipp: bonbonkészítésnél a becsokizás után megmaradt csokit formákba szoktam tölteni, amik kapóra jönnek pl. torta- vagy pohárkrémdíszítésnél.

A receptet itt találtam.

Mogyoróvajas kosárka

2009-01-14T14:17:00.003+01:00

Amerikában találkoztam vele először, beleszerettem, haza is hoztam, de sajnos gyorsan elfogyott, én meg utánpótlás nélkül maradtam. Évekig kellett nélkülöznöm ezt az édesen sós ízkombinációt, de mikor először próbáltam ki, milyen egyszerű csokiból kosárkákat gyártani, majd mindenféle finomsággal megtölteni, mintha tálcán kínálták volna a megoldást. Azóta többször is készítettem mogyoróvajas kosárkákat, azaz peanut butter cup-ot, és bár a vélemények megoszlanak, én kitartó rajongója és fogyasztója vagyok.

Mogyoróvajas kosárka

Tejcsokit olvasztottam, néhány papírkapszlit kikentem az olvadt csokival (legalább két rétegben). Elő a mogyoróvajjal (én azt szeretem, amiben harapni lehet a mogyorót), kicsit be a mikróba, hogy lágyabb legyen, majd megtölteni a kosárkákat. Ami a tetejét illeti, kétféle befejezést szoktam alkalmazni: vagy lezárom csokival (a tetejére jöhet aprított mogyoró), vagy berácsozom csokival.

Amarettos trüffelbomba

2009-01-14T13:55:00.003+01:00

Ezt a bonbont évekkel ezelőtt készítettem először, és nagyon finomra sikeredett. Aztán a későbbiekben valahogy mégis mindig lemaradt a karácsonyi bonbonlistáról. Most újra elővettem a receptet, és az eredményben nem csalódtam: vékony marcipánrétegen csücsülő lágy, amarettos habos csoda. (A kép sajnos nem újszülött korában készült, a csokin már látszik, hogy kezdi megadni magát - ettől függetlenül a belseje még mindig fantasztikus)

Amarettos trüffelbomba

Hozzávalók:

A trüffel-masszához:
7,5 cl tejszín
10 dkg cukor
4 cl amaretto
10 dkg glükózszirup
20 dkg étcsoki
17,5 dkg tejcsoki
15 dkg vaj

A marcipánalaphoz:
20 dkg marcipán
8 dkg átszitált porcukor
2 cl amaretto

A bevonáshoz és a díszítéshez:
tejcsoki
grillázs vagy krokant

A tejszínt a cukorral és az amarettoval felfőztem, majd hozzáadtam a szirupot is. Beleszórtam a felaprított csokit, és felolvasztottam benne.A vajat habosra kevertem, és apránként a csokis masszához adagoltam (a vajnak és a csokinak kb. azonos hőmérsékletűnek kell lennie!). A marcipánt összedolgoztam a porcukorral és az alkohollal, majd kinyújtottam, és egy magasabb peremű, sütőpapírral kibélelt tálcába terítettem. Erre rásimítottam a krémet, és egy éjszakára a hűtőbe raktam. Másnap felkockáztam, tejcsokiba mártottam, és krokanttal megszórtam.
A fenti mennyiségből kb. 70 darab lesz.

A recept a Nagy csokoládé könyvből származik.

Epres kocka

2009-01-09T08:01:00.004+01:00

Alanie kérésének eleget téve legyen a következő recept az epres kocka.

Azzal kezdődött, hogy jónéhány szem apróra vágott aszalt epret pár napig eperlikőrben áztattam (de lehet konyakban is vagy rumban, ki-ki ízlése szerint). Mikor az eperszemek már jól magukba szívták az alkoholt, jöhetett a csokizás. Ugyanolyan krémet készítettem, mint a rumos canache-nál, csak rum helyett eperlikőrt adagoltam, és hozzákevertem még az alkoholos epret is. Az egész masszát egy magasabb falú edénybe öntöttem (az alját mindig kibélelem sütőpapírral, így ha megdermedt, csak körbe kell vágnom, és könnyen ki tudom borítani), és egy éjszakára a hűtőbe tettem szilárdulni. Másnap kockákra/téglalapokra vágtam (ha nem lenne elég kemény a massza, nyugodtan be lehet rakni a fagyasztóba), epres csokibevonót olvasztottam (na ezzel szenvedtem egy sort, mert nem akart folyós lenni, ezért raktam hozzá bőven kókuszzsírt), belemártogattam a kockákat, szilikon sütőlapra állítottam őket, és aszalt eperszeletekkel díszítettem.

Ami karácsony előtt már nem fért bele...

2009-01-08T11:26:00.003+01:00

Hát igen, a karácsony két vállra fektetett, mint mindig. Hajlamos vagyok túlvállalni magam, de azért így visszatekintve, úgy érzem, mégis csak sikerült minden. Az angyalkák idén is feldíszítették a fát, a Jézuska is megérkezett az ajándékokkal, az almás libamájhamburger olyan lett, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, a citromos-mandulás pisztráng finom volt, és a gesztenyetorta sem maradt érintetlen. Volt nagy ünneplés, meg nyüzsgés, csak éppen a blogírásra nem jutott idő. Ám, ami késik, nem múlik, úgyhogy hozom apránként az elmaradt recepteket. Legyen az első a ropogós marcipánhármas.

Ehhez a bonbonhoz csupán háromféle marcipánra meg egy kevés étcsokira volt szükségem. Mandulából, mogyoróból és pisztáciából marcipánt készítettem, majd a csokit felolvasztottam, és sütőpapírra egy téglalapot kentem belőle. A mandulamarcipánt kb. akkorára nyújtottam, mint a csokialap, és ráhelyeztem a megdermedt csokira. Erre egy réteg csoki, aztán egy réteg pisztáciamarcipán, megint csoki, aztán mogyorómarcipán, és végül az egészet beterítettem csokival. Mikor megdermedt, forró vízbe mártott késsel háromszögekre vágtam.

Grillázsos mogyorómarcipán

2008-12-21T20:08:00.004+01:00

Ezt a bonbont azért találtam ki, mert egy régebben kapott csokinak a doboza szinte rimánkodott, hogy öntsek bele csokit. És bár a fotón ez nem látszik túl jól, a bonbon tetejéről egy kis falusi idill köszön vissza.

Az elkészítés nem volt túl bonyolult, hisz az alapanyagok már adottak voltak. Étcsokival kikentem a dobozka mélyedéseit (két réteg kellett hozzá), majd a grillázst apróra törtem, összekevertem a mogyorómarcipánnal, és öntöttem hozzá egy kis brandyt. Ezt az egyveleget beletömködtem a már megszilárdult csokiburkokba, majd egy csokiréteggel lezártam a bonbont. Végül óvatosan kipattintottam a dobozból a csokikat.

Mars kosárka

2008-12-21T20:00:00.002+01:00

Ez a recept egyszerűen zseniális. A Nők Lapja Café egyik fórumán olvastam, és már az első próbálkozás után tudtam, hogy visszatérő vendég lesz nálunk.

Bonbonkapszlikat tejcsokival kikentem (nekem két réteg kellett, hogy jól befedje), aztán két Mars csokit feldaraboltam, gőz fölött fél deci tejszínnel felolvasztottam és raktam bele egy kis konyakot (de ez el is hagyható). Megtöltöttem a kosárkákat, és egy éjszakára a hűtőbe raktam. Másnap csokival bevontam a tetejét, és karamellgolyóval megszórtam. Nagyon finom, lágy marad a töltelék a roppanós csokiburokban.

Rumos szilvás csúcs

2008-12-19T09:13:00.005+01:00

A Nagy csokoládé könyvben találtam ezt a receptet, de némileg átalakítottam. Az eredeti szerint a marcipánba beledolgozunk egy kis sligovicát, az aszaltszilvát kettévágjuk, a mag helyére marcipánt töltünk, a gyümölcsöt ismét összezárjuk, majd csokiba mártogatjuk.

Az én változatom a következő: az aszalt szilvát pár napra rumba áztattam, utána lecsöpögtettem, és a mag helyére mandulát raktam. Aztán beburkoltam marcipánnal, és becsokiztam. Tetejére pedig fehér csokit csorgattam.

Kész, vége!

2008-12-19T08:57:00.003+01:00

Elkészültem az idei bonbonokkal, már csak a csomagolás van hátra, és indulhatnak útjukra a kis szeretetcsomagok. Íme az idei választék:

Első sor (balról): epres kocka, mokka szelet, Amarettos trüffelbomba, rumos canache
Második sor: ropogós mogyorós trüffel, Mars kosárka, pekándiós karamella, marcipánhármas
Harmadik sor: rumos aszaltszilvás csúcs, maradék (minden összekutyulva), grillázsos mogyorómarcipán

És még egy csokidoboz is készült, céges logóval a tetején:

Mentás csokitornyok

2008-12-16T09:14:00.003+01:00

Tavaly nagyon vágytam valami mentásra, ekkor született meg ez a bonbon. Akkor még mentaleveleket használtam, de aztán rájöttem, hogy ha kb. 2 deci vodkába beleáztatok egy cserépnyi mentalevelet, akkor kész is a saját mentaaromám. Azóta csak ezt használom sütéshez, forrócsokizáshoz vagy éppen bonbonozáshoz.

A krémhez fél deci tejszínt felforraltam néhány mentalevéllel, de mivel ez nem bizonyult elégnek jócskán szórtam bele az eddig mellőzött szárított borsmentából. Az egészet hagytam állni legalább egy fél óráig, hogy a menta íze átjárja a tejszínt. 10 dkg fehércsokit olvasztottam, beleraktam 50 g vajat és a leszűrt tejszínt. Jól összekevertem, majd be a hűtőbe. Étcsokit olvasztottam, majd vékonyan sütőpapírra kentem, és mikor dermedni kezdett, pogácsaszaggatóval kis lapocskákat szúrtam ki belőle. Elő a mentakrémmel, beletölteni nyomócsőbe, rányomni a csokira, és betakarni. Aztán vissza a hűtőbe, hogy jól megszilárduljon.

Mokka szívek

2008-12-16T09:04:00.004+01:00

Ez a bonbon részben a Nagy csokoládé könyv útmutatása alapján, részben pedig saját ötletből merítve jött létre.

Egy magas falú tálca aljába egy réteg marcipánt fektettem, erre jött a mokkás canache krém (1,2 dl tejszínt 3 dkg glükózsziruppal és 2 ek neszkaféval felfőzni, majd felolvasztani benne 16 dkg étcsokit, végül hozzálöttyinteni 2 cl konyakot). Mikor a krém valamennyire megdermedt, marcipánlapot fektettem rá, aztán beraktam a fagyasztóba. Amikor már elég szilárd volt, szív alakú sütikiszúróval kiszaggattam, és becsokiztam.
A maradékot pedig minden egyéb maradékkal (mandula, csokiforgács stb) összegyúrtam, golyókat formáztam, és csokilapocskákba hempergettem.

Nutellás golyó

2008-12-15T13:55:00.002+01:00

Ez is tavalyi találmány...

Nutellás golyó

Először tejcsokit olvasztottam, és egy toffiffee-s formát kikentem vele (ecsettel, min. 2 réteg). Mikor megszilárdult a csoki, kipattintgattam a félgömböket, megtöltöttem őket nutellával, raktam középre egy mogyorót, és összeragasztottam kettőt. Az így kapott gömbök mentek vissza a hűtőbe. Utána marcipánt nyújtottam, pogácsaszaggatóval köröket szaggattam belőle, és kettő-kettővel beborítottam a csokigolyókat. Utána már csak csokiba kellett mártani, és grillázst szórni a tetejére.

Kókuszgolyó

2008-12-15T13:42:00.003+01:00

Az eredeti receptben Raffaeloként szerepel, és bár én nem nevezném így, attól még nagyon finom.

Rumos kókuszgolyó

Hozzávalók:
2 dl tejszín
20 dkg fehércsoki
kb. 15 dkg kókuszreszelék
5 kanál fehér rum
mandula
kókuszreszelék a hempergetéshez

A tejszínt felfőztem, beletördeltem a fehércsokit, hozzáadtam a kókuszreszeléket és a fehér rumot. Kikevertem, és éjszakára a hűtőbe raktam. Másnap golyókat formáltam, mandulát tettem a közepébe, és kókuszreszelékbe hempergettem.

Tripla narancs

2008-12-12T09:40:00.003+01:00

Ez egy tavalyi kreációm, ami elég jó fogadtatásra talált. Mivel azonban a recept nem könyvből, hanem saját kútfőből származik, pontos mennyiségeim nincsenek.

A legalsó réteghez étcsokit olvasztottam, és tettem hozzá néhány kanál tejszínt (hogy ne szilárduljon vissza annyira) meg cukrozott narancshéjat. Ezt egy magasabb peremű, sütőpapírral kibélelt tálcába öntöttem, és vártam, hogy egy kicsit megszilárduljon. Közben marcipánhoz narancshéjat reszeltem, és egy kis narancslikőrrel összegyúrtam, kinyújtottam, és a csokira fektettem. A harmadik réteg narancsos trüffel. Ehhez egy fél vaníliarudat félbevágtam, kikapartam a belsejét, majd kb. 1 deci tejszínben felforraltam, és állni hagytam. 15 dkg étcsokit olvasztottam, majd bele 2 dkg vaj, hozzá a tejszín, 2 ek. narancslikőr meg egy narancs héja belereszelve. Ezt ráöntöttem a marcipánra, aztán be a hűtőbe. Mikor megszilárdult, kiborítottam, felszeleteltem, olvasztott tejcsokiba mártogattam, sütőpapírra raktam, és cukrozott narancshéjjal megszórtam.

Rumos canache

2008-12-12T09:11:00.006+01:00

Ő az abszolút kedvencem, a karácsonyi bonbonlistámon az első. A canache (vagy ganache) tulajdonképpen csak két alapanyagot igényel: csokit és tejszínt. Ehhez jön még egy kis glükózszirup és valamilyen ízesítés: alkohol, kávé, tea, fűszer, grillázs, gyümölcs. A mi esetünkben egy jó adag rum adja meg a bonbon karakterét.

Rumos canache

Hozzávalók kb. 60 darabhoz:
a bonbonalaphoz tejcsoki

15 dkg tejcsoki
8 dkg étcsoki
8 cl tejszín
1 dkg glükózszirup
6 cl barna rum

a bevonáshoz étcsoki
a díszítéshez fehér csoki

Elkészítés:
A bonbonalaphoz megolvasztjuk a tej tortabevonót, vékonyan sütőpapírra kenjük, és mielőtt teljesen megszilárdulna, 2 cm átmérőjű kis kerek lapokat szurkálunk belőle. A papírról még nem vesszük le, a canache-réteget is a papírom kenjük rá. A canache-krémhez megolvasztjuk mindkét bevonót. A tejszínt felfőzzük a sziruppal, a csokoládéba keverjük, és hozzáadjuk a rumot is. Mixerrel homogenizáljuk, majd egy 2 cm magas edénybe töltjük. Fóliával letakarjuk, és addig hagyjuk szilárdulni, amíg nyomócsőbe tölthető állagú nem lesz. Hetes fejjel ellátott nyomócsőbe töltjük a masszát, és minden kis csokoládéalapra egy-egy golyócskát nyomunk. Egy éjszakán át hagyjuk összeállni, majd másnap bevonjuk a tortabevonóval. A fehér bevonót megolvasztjuk, nyomócsőbe töltjük, és mintákat rajzolunk vele a kész bonbonokra.

Eleinte én is így csináltam, aztán rájöttem, hogy ha a krémet simán beleöntöm valamilyen formába (toffiffee-s vagy szilikon jégkockatartó), akkor sokkal egyszerűbb, ráadásul egyforma bonbonokat kapok. Csokizás előtt pedig mindig beteszem egy kicsit a mélyhűtőbe, így könnyebb dolgozni vele, ráadásul a csoki is gyorsabban megdermed.

A recept a Nagy csokoládé könyvből származik.

Készülődés

2008-12-12T08:49:00.007+01:00

Szeretem ezt a karácsony előtti időszakot. Na, nem a boltba rohangászást meg a tömeget, azt igyekszem elkerülni. Magát az ünnepre való készülődést élvezem: a díszítéseket, a sütést, az ajándékcsomagolást és persze a bonbonozást. A hűtőben már most is legalább féltucat bonbon vár a befejezésre. Felteszem a tavalyi recepteket is, hátha valakinek kedve támad mazsolázgatni belőle.
Persze a bonbonozáshoz is szükségeltetik néhány kihagyhatatlan lépés: az alapanyagok beszerzése/gyártása. Miután összeállt a bonbonterv, azaz idén mi lesz terítéken, kimegyek a piacra, és beszerzem a szükséges (és persze jóval több) magvakat (mogyoró, mandula, pisztácia, brazil dió, pekándió), aszalványokat (eper, körte, áfonya, mazsola), finomságokat.

A következő lépés az alapanyagok legyártása. Idén háromféle marcipánt (mandula, törökmogyoró, pisztácia), glükózszirupot (legalábbis amit én használok ilyen néven) és grillázst készítettem.

A glükózszirupot 20 dkg cukorból és 2 deci vízből főztem, ez elégnek tűnik a karácsonyi bonbonozáshoz. Ha nem, akkor is pillanatok alatt utángyártható.
A grillázs most dióból készült. Kicsit felaprítottam, majd a dió mennyiségével megegyező kristálycukrot olvasztottam, beleforgattam a diót, szilikon sütőlapra öntöttem, és jól beolajozott sodrófával kinyújtottam. Mikor kihűlt, összetörtem.

Fehércsokis süti

2008-11-26T11:15:00.005+01:00

Ahogy ígértem, jövök a fehércsokis sütivel. Stahl Végre otthon! című könyvéből való, és ha netán valami fehércsokisra vágyom, akkor biztosan ezt sütöm.

Fehér csokis sütemény rumos mazsolával

Hozzávalók:
10 dkg mazsola
1/2 dl rum
30 dkg fehércsoki
20 dkg vaj
30 dkg finomliszt
1 kk sütőpor
1 csipet só
6 tojás
35 dkg cukor
1 vaníliarúd
2 citrom

A mazsolát a rummal felforraltam, majd kihűtöttem és leszűrtem. A fehér csokit felaprítottam, és a vajjal együtt gőz fölött megolvasztottam, majd ezt is hűlni hagytam.
A lisztet összekevertem a sütőporral és a sóval, a tojásokat pedig kikevertem a cukorral és a vaníliával. Hozzáreszeltem a citromok héját, beledolgoztam a csokit, majd apránként a lisztet és a mazsolát is.
A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, és megszórtam fahéjas porcukorral. 175 fokon kb 35 percig sütöttem.

Fehér csoki és mák

2008-11-25T13:57:00.004+01:00

A fehér csokival nem vagyok túl jó viszonyban, ezért bonbonkészítésnél nem is használom túl gyakran alapanyagként, inkább csak díszítésre. A múltkori tortához beszerzett tetemes mennyiségű fehércsoki készletet viszont valahogy le kellene apasztani, ezért kezdetét vette nálam a fehércsokiőrület. Sütöttem is (erről majd legközelebb), forrócsokiztam is és bonbonoztam is. Mégpedig mákos fehércsoki trüffelt.

Mákos fehércsoki trüffel

Hozzávalók:
65 g fehércsoki
1 evőkanál tejszín
20 g vaj
mák
rumos meggy
étcsoki a bevonáshoz

A fehércsokit felaprítottam, a vajat a tejszínnel együtt felforraltam, majd beleszórtam a csokit, és addig kevergettem, míg homogén masszát kaptam. Beleszórtam a mákot (ízlés szerint), majd a bonbonforma (nálam ezúttal kiürült Toffiffee-s doboz) üregeit megtöltöttem a masszával, majd mindegyik közepébe egy-egy rumos meggyet nyomtam. Be a hűtőbe pihenni. Amikor megdermedt, csokit olvasztottam, és belemártogattam a bonbonokat. A fenti adagból nekem 15 darab lett.

Lakodalom van a mi utcánkban...

2008-11-18T10:18:00.002+01:00

...és én vállaltam, hogy elkészítem a menyasszonyi tortát. Nem akartam marcipánbevonatosat, ezért kutakodtam egy kicsit a neten, és így bukkantam rá ezekre a tortákra. Szerelem volt első látásra, úgyhogy neki is álltam. A torta maga sima kakaós piskótából készült, a krém pedig fehércsokis-kókuszos-mascarpones. A torta palástja és a csipke szintén fehércsokiból van, a dísz pedig klasszikus marcipánrózsa. Nagy küzdelem volt, de örülök, hogy belevágtam. Íme, a végeredmény:

Narancsos-marcipános csokigerezdek

2008-11-06T19:52:00.003+01:00

Köztudott, hogy az étcsoki és a narancs jól megférnek egymással, de mi történik, ha a marcipán is befurakodik az idillbe? Jól teszi. Különösen, ha egy kis cukrozott narancshéjat és narancslikőrt is hoz magával. Az én ítéletem: narancsosabb ízt vártam, és talán a narancshéjat jó előre be kellett volna áztatnom a narancslikőrbe, mint ahogy azt anno a vilmoskörtés bonbonnál tettem, de róla majd egy másik alkalommal...

A narancsos-marcipános csokigerezdek elkészítése nem túl igényel nagy szakértelmet. Fogtam egy narancsos jégkockatartót, és kikentem olvasztott étcsokival (két rétegre volt szükségem). Amíg a csoki dermedt, a marcipánt összekevertem apróra vágott cukrozott naracshéjjal, és hozzálöttyintettem egy kevés (majd még egy kevés) narancslikőrt. A masszát a csokiburkokba töltöttem, és a tetejüket csokival lezártam. Ennyi.

Folyékony élvezet

2008-11-02T20:53:00.005+01:00

Ugyan még nem fenyeget minket zord időjárás, amikor esténként legjobb egy csésze forró csokival/teával bevackolódni, azért nem árt felkészülni. Ezért is (na meg csillapíthatatlan csoki utáni vágyam miatt) kezdtem keresgélni a forró csoki receptek között. Végül az ír csokoládéra esett a választásom, ami tejcsokiból készül sok tejszínhabbal meg egy gondolatnyi whiskyvel.

Ír csokoládé

Hozzávalók:
70 ml tejszín
135 ml tej
45 g tejcsoki
1 ek kakaópor
25 ml whisky
tejszínhab
csokoládéforgács a díszítéshez

A tejet és a csokoládét állandó kevergetés mellett, lassú tűzön felmelegítettem, amíg a csokoládé megolvadt. A csokis tejhez kevertem a kakaóport, majd az egészet felforraltam. Végül hozzáaöntöttem a tejszínt és a whiskyt. Bögrébe töltöttem, tejszínhabot halmoztam rá, és csokoládét reszeltem a tetejére. Egy adag lett belőle.

A recept eredetije a Nagy csokoládé enciklopédiából származik.

Off

2008-10-28T11:34:00.003+01:00

Ennek a bejegyzésnek tulajdonképpen semmi köze nincs a csokihoz, de ötletnek jópofa. Szülinapi tortát kerestem, és példaképemhez, a tortakészítő istennőhöz, Debbie Brownhoz fordultam segítségért. Az Easy Party Cakes című könyvében bukkantam rá erre a tortára, és egyből lecsaptam rá, mert merőben más, mint a szülinapi torták, amiket eddig készítettem.

Minimuffinokat sütöttem (most éppen gyümölcsjoghurtos-lekvárosat), és azokat vontam be marcipánnal, majd kutya formájúra alakítottam őket. Egy kutyushoz két muffinra volt szükségem: egyikből a feje, a másikból a teste készült. Fontos, hogy a muffinokat nagyon vékonyan be kell kenni egy kis cukorral kikevert vajjal, hogy a marcipán jobban tapadjon rá. Miután a marcipánbevonattal kész voltam, a kutyusok pofit, szemet, orrot, fület, lábat és farkincát kaptak, és már kezdődhetett is a hancúrozás :)